Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független)
2158 ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. A Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának vezérszónoka a vita későbbi szakában kívá n felszólalni. Most megadom a szót Balogh Gábor képviselő úrnak a független képviselők részéről. Felszólaló: Balogh Gábor a független képviselők részéről BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az új típusú szociális törvénykezéshez az első fontosabb lépést a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény jelentette. Tárgyalásakor egyértelmű volt számunkra, hogy a hagyományos struktúrára épülő szociális ellátások és szolgáltatások már nem tarthatók fenn. E zért tekintettünk nagy várakozással az újfajta szociális törvénykezés elé. Azonban csalódnunk kellett. Csalódást okozott az 1992 végén elfogadott szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat. Már akkor többen jeleztük, hogy ez nem a szociális törvény, hanem a szociális téren meglévő intézkedések profilírozott, túlnyomórészt szegényellátás, szegénygondozás körébe tartozó halmaza, lényegében modern szegényügyi törvény. (18.00) Ezt annak ellenére el lehetett mondani, hogy a gyermeknev elési támogatás intézménye, mint új elem, bekerült a törvénybe. Tisztelt képviselőtársaim! Az elkövetkezendő pár percben sajátos aspektusból szeretném megvilágítani a tárgyalandó törvényjavaslatot. Nem kívánok a részletekben elmerülni, viszont fontosnak ta rtom néhány pozitív és negatív vonására felhívni a figyelmüket. A Kormány által benyújtott törvényjavaslat lényegében profilírozása a meglevőnek, három ponton tartalmaz látszólag új elemet, mégpedig azáltal, hogy a gyedet mint gyedjogosultságot kiterjesz ti, a munkanélküliek jövedelempótló támogatását jobban igazítja az önkormányzati igényekhez, s végül a személyes gondoskodás keretébe tartozó térítési díjakat a fenntartó önkormányzatokhoz telepíti. Elvi jelentőségűnek tűnhet még az a megoldás, hogy a szoc iális ellátásban részesülő hagyatéka esetén az önkormányzat a hagyatékot jelzáloggal terhelheti meg. Pozitív vonásként említhetem, ami minden demokráciában alapelvként fogalmazódik meg, tudniillik mennyiben határolja be a törvény az állampolgárok ellátásho z való jutásának vagy juttatásának szabadságát. Más szóval: mennyiben kényszeríti paternalista módon kényszermunka igénybevételére. E tekintetben megállapítható, hogy a törvényjavaslat a rászorultsági elvet figyelembe véve juttatja az arra rászorulót megha tározott ellátásokhoz. S ezen, úgy látszik, a későbbiek során sem kívánnak változtatni. A rászorultsági elv egyébként a teljesítményi társadalmakat jellemzi, amely egyúttal sikerorientált társadalom. Ami azt jelenti, hogy vannak sikeresek és sikertelen emb erek. Vagy régies kifejezéssel: vannak sikeresek és deklasszálódott tényezők. További pozitívum, hogy kiterjeszti a szolgáltatók szabadságát, illetőleg a szociális igazgatást bizonyos normatívák közbeiktatásával igyekszik bürokráciamentessé tenni. Végül ja vára írandó a törvényjavaslatnak, hogy egyértelműbbé teszi a szociális védőháló jelentőségét, a kisegítés elvének nyomatékosabb érvényesítésével. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a kisegítés elve nemcsak segíti, hanem egyúttal akadályozza is a személy kibontakozását, kibontakoztatását és szabadságát. Ezek a jegyek távolról sem jelentik azt, hogy az eredeti törvény segély jellegű ellátásainak felfogásában lényeges változás következne be. Ugyanis azáltal, hogy átugrottuk a paternalista vagy a nemzetállamr a jellemző sajátos kényszerszolgáltatásokat, még nem jutottunk el a szolgáltatási szabadsághoz, illetve az ennek megfelelő szolgáltatási intézményrendszerhez.
