Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 29. hétfő, őszi ülésszak 29. nap (347.) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HAVAS GÁBOR, az SZDSZ vezérszónoka:
2145 Hasonló jellegű módosítás, amellyel egyetértünk és támogatjuk, hogy a jövedelemfüggő ellátásoknál a megállapításhoz képest 10%os jövedelemeltérés esetén még továbbra is folyósítható az ellátás, ezzel feloldja a korábbi szabályozás merevségét. Igaz án lényegi mondanivalónk azonban két témakörben van: az egyik a gyermeknevelési támogatással kapcsolatos módosításokat érinti, a másik pedig a munkanélküliek jövedelempótló támogatásával kapcsolatos módosításokat. A gyermeknevelési támogatásra való jogosul tság kiterjesztésével, illetve azzal a méltányossági jogkörrel, amelynek révén a miniszter úr további állampolgároknak adhatja meg — az eddig szabályozott körön kívül — ezt az ellátást, önmagában egyetértünk, hiszen mind a két élethelyzet, amelyre a bővítő szándékú változtatás irányul, létező élethelyzet és megoldást kívánó probléma. A gondot mi abban látjuk, hogy mind a két változtatás azokat a családokat érinti, amelyek három éven aluli gyermeket nevelnek. Abban a bizonyos országgyűlési határozati javasla tban szerepel távlati célként a gyereknevelési segély állampolgári joggá tétele. Nemrégiben maga Pusztai Erzsébet államtitkár is nyilatkozta, hogy jövő júliustól — nem értem pontosan, hogy miért akkortól, arra gondolni sem merek, hogy azért, mert akkor min den valószínűség szerint már egy másik kormány lesz hivatalban — már lehetségesnek látja az állampolgári jogú gyes bevezetését. Azt gondolom, hogy ha ez jövő júliustól lehetséges, akkor mostantól is lehetséges, hiszen ha egy kicsit utánaszámolunk a dologna k, azt látjuk, hogy pillanatnyilag is az érintett népesség, tehát mindazok a családok, akik háromévesnél fiatalabb gyereket is nevelnek, azoknak a túlnyomó része ma is részesül vagy gyesben vagy gyedben, illetve csak akkor nem részesül — illetve erre az él etkorra érvényes még a terhességi, gyermekágyi ellátás is — , ha a szülő nem akar otthon maradni a gyerekkel, tehát munkába megy, ennélfogva gyermekét bölcsődébe adja, illetve rokonokra bízza gondozását napközben. Valószínű tehát, hogy igen kicsi lenne az e ltérés a gyesben részesülők között akkor, ha a mai helyzethez képest igen kis mértékben növekedne a gyesben részesülők száma, ha ezt állampolgári jogú ellátássá terjesztenénk ki, és akkor nem volna szükség sem miniszteri méltányosság alkalmazására, sem a m ásik típusú kiterjesztésre, amelyet ez a javaslat előirányoz. Azzal a változattal kapcsolatban, amely a három évnél fiatalabb gyereket nevelők estében is a gyermeknevelési támogatás megadását célozza, ezzel kapcsolatban még azt is meg kívánom jegyezni, hog y ez az alternatíva egyáltalán azért merült fel, merthogy vannak — és egyre inkább vannak — olyanok, akik a 180 napos munkaviszonyt, amelyet eredetileg a törvény feltételként szabott a gyermeknevelési támogatáshoz, nem tudják felmutatni, hiszen a növekvő m unkanélküliség miatt, különösen az ország egyes régióiban, és különösen a nők egyre kevésbé tudnak a szülés előtt munkához jutni. (16.40) Emlékeztetni szeretném a tisztelt Házat és Kulin Sándor képviselőtá rsamat is, aki most azt mondta, hogy talán az ilyen címen folyósított ellátást normatívvá is lehet tenni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége tavaly a leghatározottabban javasolta a 180 napos feltételnek a törlését a törvény szövegéből. Hiszen ez diszkrimi natívnak tekintett egy olyan ellátás esetében, amely nem biztosítási elvre épül, amely gyerekes családok támogatását célozza, és amely ráadásul a támogatáshoz jövedelmi maximumot is megállapít. Hogy ez a gyereknevelési támogatás mennyire rosszul lett belőv e — hogy ezt a csúnya kifejezést használjam — , azt bizonyítja az is, hogy a javaslat előterjesztésekor a Népjóléti Minisztérium mintegy 45000 igénylővel számolt. Ehhez képest, ahogy a miniszter úrtól is hallottuk, egyelőre 18000en vették ezt az ellátást i génybe. Ez is azt igazolja, hogy legalább most, a módosítás során szembe kellett volna nézni ezzel a problémával és javasolni kellett volna a 180 napos munkaviszony — mint előírt kötelezettség vagy feltétel — törlését a törvény szövegéből.
