Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 24. szerda, őszi ülésszak 28. nap (346.) - A honvédelemről szóló törvényjavaslat részletes vitája - NAGY ANDRÁS (SZDSZ)
2102 beszámolási köte lezettsége. Hangsúlyozom: a tárca ezt támogatta, tehát remélem, hogy át fog menni a Házon is, de néhány szóban még szeretném indokolni, miért tartottam ezt annyira fontosnak. Ú gy gondolom, az, hogy itt most gyakorlatilag egyetlen tárcának van ilyen beszámolási kötelezettsége — vagy lesz ilyen beszámolási kötelezettsége — előírva, egyrészt nyilvánvaló korlátot jelent a tárca számára, mert folyamatos kontroll alatt fog működni, és mindenki várni fogja az ő aktuális beszámolóját, amikor a honvédség, a hadsereg állapotáról, fejlesztéséről fog beszélni, másrészt minden évben aktuálisan tud szólni a mindenkori honvédelmi miniszter arról, melyek azok a működési, sajnos, nem egyszer — va gy jellegzetesen — gazdasági problémák, amelyek akadályozzák a honvédség működésének kiteljesülését. Azt hiszem — és jól értelmezheti a tárca — , ez nem elsősorban korlát, hanem lehetőség a mindenkori honvédelmi miniszter számára. A másik módosító indítvány omat — a tárca ezt már nem támogatta, de szeretném, hogyha a Ház majd támogatná — egyszerűen szakmai szempontból tartom fontosnak. Jelesül arról szól — ez a 14 211es számú, de azt hiszem, a szám szinte lényegtelen — , hogy a honvédség parancsnoka a honvéde lmi miniszter utasítására személyesen, illetve alárendeltjei útján közreműködik a miniszteri hatáskörbe tartozó döntések előkészítésében. Ez mindösszesen annyit jelent, és én abszolút logikusnak érzem az érveket mellette, hogy azok a döntések, amelyeket a miniszternek van joga — és az ő kötelessége — meghozni, abszolút szakszerűek legyenek, mégpedig a honvédség működése szempontjából a lehető legszakszerűbbek legyenek, törvény kötelezi a honvédség parancsnokát, hogy köteles ebben közreműködni, köteles a sza kmai tudásának maximális birtokában segíteni a saját miniszterének abban, hogy a miniszter által kiadandó intézkedés, utasítás a lehető legszakszerűbb és a lehető legéletszerűbb legyen. Én ezt segítő módosító indítványnak érzem, kérem, hogy a Ház majd támo gassa. A 14212es számú módosító indítványom szintén nem nyerte el a tárca támogatását. Ez arról szól, hogy a honvédségre vonatkozó további részletes szabályokat az Alkotmány 40/A. §ának (1) bekezdése szerint kiadott külön törvény állapítja meg. E mellett most külön nem érvelek, mert beszédem első részében érveltem a mellett, miért tartom fontosnak egy ilyen paragrafus betételét. Hangsúlyozom, tudom és elfogadom — elfogadjuk — , hogy ez alvó paragrafus lenne. Nem azt jelenti, hogy a Honvédelmi Minisztériumn ak, a Kormánynak holnapután rohammunkával azonnal el kellene kezdeni kidolgozni, sőt kimondottan károsnak tartanánk ezt, mert idő kell, amíg egy törvény bejáratódik, ugyanúgy, mint egy autónál, egy motornál — , amíg kisül, hogy az íróasztal mellett elképzel t szerkezet valóban működike a gyakorlatban, hogy élik ezt meg a csapatok, hogy élik meg a parancsnokok és a többi. Úgyhogy erre szerintem mindenképpen néhány év múlva kellene visszatérni, de már most szükségesnek tartanám betenni, egyszerűen azért, hogy a mindenkori kormány, a mindenkori tárca előtt mintegy felkiáltójelként ott lebegjen, hogy ennek érdekében kell a törvényt járatni, annak működését figyelni, és lehet gyűjteni a tapasztalatokat, hol kell még pontosan és részletesebben beszélni róla. Végeze tül egy olyan módosító indítványról szeretnék beszélni, amelynél a leginkább meglepett, hogy a tárca nem támogatta, tudniillik úgy éreztem, hogy semmiféle igazán komoly érvet nem tudott a tárca elmondani. Jelesül arról van szó, hogy egy alapmódosító indítv ány előírja a tárcának, hogy a honvédség parancsnoka és egyéb magas rangú személyek kinevezése előtt a honvédelmi bizottság meghallgassa a kinevezendő személyt, és véleményt mondjon róla. Ehhez csatlakoztam én egy új ponttal, amely a katonai attasék kineve zés előtti meghallgatásáról szól, mégpedig úgy, hogy a külügyi és a honvédelmi bizottság — együttesen vagy különkülön — meghallgatja a kinevezendő személyt, és alkalmasságáról véleményt nyilvánít. Szó szerint így írtam, tehát nem kapja meg a bizottság azt a jogot — egyik bizottság sem — , hogy megvétózhassa a jelöltet, mindösszesen elmondja, hogy véleménye szerint alkalmas vagy nem alkalmas erre a posztra. Nem egészen értettem, hogy a tárca ezt miért nem fogadja el — már csak azért sem, mert e Parlament műk ödésének kezdetekor ez a meghallgatási rendszer működött: a honvédelmi bizottság
