Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 24. szerda, őszi ülésszak 28. nap (346.) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - VÁRKONYI ISTVÁN, az oktatási, ifjúsági és sportbizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
2071 VÁRKONYI I STVÁN, az oktatási, ifjúsági és sportbizottság alelnöke: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Nem akarom Salamon László képviselő urat megismételni. Bizottságunk — mint a múltkor is jeleztük — támogatja a közalkalmazotti jogállásról szóló módosító indí tványt, de hasonló dilemma előtt álltunk, mint amit az alkotmányügyi bizottságból Salamon László képviselőtársunk jelzett. Összességében, elviekben támogatjuk a Tarnóczky — Rudicsféle módosító javaslatot, de szerencsésebbnek tartanánk — a bizottságban is ez alakult ki — , hogyha a Kormány által benyújtott közalkalmazotti törvény kerülne elfogadásra, illetve szerencsésebb lenne azt megvárni. Ennek ellenére ma, bizottsági ülésen, szintén tárgyalni fogjuk az esetleg beérkező módosító indítványokat. Az a problémá nk, hogy megítélésünk szerint is lényegében a közalkalmazottaknak csak egy bizonyos rétegével foglalkozik ez a törvénymódosítás, ezért körülbelül ilyen megközelítésben foglalkozott ezzel bizottságunk. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Megkérdezem a s zociális bizottság jelen lévő tisztségviselőit: kíváne a bizottság előadót állítani? (Rövid várakozás után:) Senki sem jelentkezett. Akkor áttérünk a vitára. Elsőként Szigethy Istvánnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének adom meg a szót. Felsz ólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ) SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy módosító indítvány kapcsán szeretnék beszélni a részletes vitában is, amelyet Fodor Tamással együtt terjesztettünk elő. A gondolatot, amelyet meg próbáltunk megfogalmazni, valamennyi bizottság egyértelműen támogatta. A konkrét kivitelezés tekintetében azonban viták voltak — és erről szeretném röviden tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést. Javaslatunk annyiban kapcsolódott a Tarnóczky — Rudicsféle ja vaslathoz — bár gyakorlatilag önálló javaslat volt — , hogy a besorolásnál ne érje hátrány azokat, akiket az elmúlt rendszerben politikai meggyőződésük miatt hátrány ért a közalkalmazotti tevékenységük végzése során. Javaslatunk előkészítése során komoly di lemmáink voltak, sokat gondolkodtunk, hogy szabade beadni ezt a javaslatot. Nem azért, mert javaslatunk nem reális problémát kíván megoldani, hanem azért, mert féltünk attól, hogy javaslatunk előterjesztésével esetleg olyan folyamatot indítunk el, amelyet nem vagyunk képesek a későbbiekben kordában tartani. 1990 tavaszán még a Némethkormány a kulturális, művészeti életben több személyt rehabilitált. Kártalanítást is kaptak, azonban munkajogi helyzetük nem rendeződött. Közülük többen hosszú ideig, évekig n em tudtak elhelyezkedni, fordításokból, négermunkából éltek — és az ő egykori sérelmeik tulajdonképpen újratermelődnek akkor, ha a közalkalmazotti törvény keretében a szolgálati idejüknél ezeket az időtartamokat nem lehet figyelembe venni. Mi attól tartott unk, hogy erre a méltánylandó indokra hivatkozva olyanok is igényekkel lépnének föl — ellenőrizhetetlenül — , akiknél ez az indok valójában nem áll fenn, és utólag próbálják akkori tevékenységüket valamiféle ellenállói színben feltüntetni. A mi javaslatunk éppen ezért bizonyos korlátozásokat tartalmazott, garanciákat tartalmazott, hogy ezt az igényt ne lehessen bármilyen módon, különösebb igazolások nélkül előterjeszteni. Tisztában voltunk azzal, hogy az általunk megjelölt korlátok lehet, hogy szűkítik a val óban, méltányolhatóan sérelmet szenvedettek körét, ez azonban mégis csak garanciát jelentett volna arra, hogy ne álljanak elő alaptalan igényekkel. Két módosító indítvány érkezett a mi javaslatunkhoz: az egyik Illéssy Istvántól, a másik Török Ferenctől. Mi nd a kettő általánossá teszi ennek a rehabilitálásnak a lehetőségét, de egyik sem
