Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 23. kedd, őszi ülésszak 27. nap (345.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
1937 1 0 milliárddal, lehet, hogy ennél nagyobb összeggel. Ezért, amennyire igaz a Nemzeti Bank nyereségének és így adóbefizetésének 10 milliárdos növelése, legalább annyira megalapozatlan a kereskedelmi bankoktól várt 13 milliárd forint adóbevétel. Nem zá rom ki, hogy jövőre éppen a hitelkonszolidáció és éppen az emelkedő kamatok miatt a kereskedelmi bankok egyáltalán nem fognak nyereséget realizálni, és visszajön az a helyzet, ami az előző években volt, amikor a kereskedelmi bankoktól várt befizetések nem fognak megérkezni. Teljesen érthetetlen előttem, hogy ha már hozzányúlnak a privatizációból származó bevételekhez a kormányzati oldalon, akkor miért nem vizsgálták fölül az eredetileg tervezett 58 milliárd forintos privatizációs bevételeknek a nyilvánvalóa n irreális voltát, hiszen mindenki tudja, hogy a következő év privatizációs folyamatait elsősorban ezek a kárpótlás jellegű és hazai keresletet bővítő privatizációs megoldások fogják dominálni, nem pedig a valódi értékesítés. Azon a ponton vélhetően nagyob b lesz a kiesés az 58 milliárd forintból, mint amennyi többletet a Matávtól származó 28 milliárd fog jelenteni. Végül, befejezésül, tisztelt Ház, az igazi katasztrófát az ily módon — úgy gondolom — a 330 milliárd forintra eléggé megalapozatlanul leszorítot t hiány finanszírozási programja jelenti. Túl egyszerű és túlságosan is kritika nélküli ennek a 330 milliárd forintos hiánynak a pénzpiaci finanszírozására előterjesztett javaslat. 320 milliárdot egy éven túli állampapírok piacra dobásával és 10 milliárdot egy éven belüli kincstárjegyek piacra dobásával kíván az állam fedezni. Tisztelt Ház, nincs Magyarországon olyan közgazdasági műhely, olyan szakértői prognózis — beleértve a Kormányhoz közelálló kutatóintézeteket is — , amelyek a jövő esztendőben 200 milli árd forintnál nagyobbra prognosztizálnák a várható lakossági megtakarításokat. Ha előállna az az egyébként teljesen abszurd helyzet, hogy a lakosság és más jövedelemtulajdonosok összes megtakarítását kizárólag állampapírok vásárlására fogják fordítani, akk or is nyilvánvaló, hogy a hiány és a teljes megtakarítás között legalább 130 milliárd forint a különbség, ez pedig csak külföldi kötvénykibocsátással lesz finanszírozható. S akkor még mindig nem beszéltem arról, hogy ez a megoldás feltételezi azt is, hogy a jövőre tőketörlesztésre fordított adósságszolgálatból származó közel 200 milliárdot újra állampapír vásárlására fogják fordítani. A belső pénzpiacon tehát nem 330 milliárd forintnyi állampapírt kellene eladni, hanem körülbelül 530 milliárdot. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ez lehetséges? Vagy ha igen, tisztelt Ház, akkor ez olyan elképesztő mértékű kamatnöveléssel és inflációnövekedéssel jár, aminek meg a konzekvenciáit más oldalról kellett volna a költségvetésben, a gazdaságpolitikai programban e gyaránt levonni. Ilyen körülmények között — meg kell mondanom — az a szomorú következtetés adódik, hogy istenigazából nem vezeti más a Kormányt, mint az, hogy essünk túl az egész költségvetési vitán, szavazzák meg, majd csak keresztülmegy, azután a jövő év ben úgyis az történik, ami történni szokott: majd év közben nyilván már az új kormány arra kényszerül, hogy egy teljesen új költségvetéssel álljon elő. Ez az igazi oka annak, és nem a módosító indítványainknak az elutasítása, hogy változatlanul nem fogjuk tudni támogatni a költségvetési törvényt. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Fodor András Attila kétperces időkeretben reflexió lehetőségét kérte. Megadom a szót képviselő úrnak, és átadom az ülés vezetés ét Szűrös Mátyás alelnök úrnak. (Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás alelnök foglalja el.) Felszólaló: Dr. Fodor András Attila (MDF) FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Békesi László képviselő úr beszédére szeretnék reagálni. Emléksze m rá, hogy amikor bizottsági előadóként a Külügyminisztérium költségvetéséről beszéltem,
