Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 22. hétfő, őszi ülésszak 26. nap (344.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
1910 Felszólaló: Boros László (MSZP) BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim é s Uraim! Bár kezdetben úgy tűnt, a gazdasági kamarákról szóló törvénytervezet viszonylag simán veszi a törvényhozás akadályait, mára viharos indulatok csapnak magasra a téma körül. A politikai felhangokkal nem kívánok foglalkozni, a különböző kombinációk f elvetése a kitalálók szakmai felkészültségét minősíti. Mi az alapkérdés? Az, hogy szükség vane a kamarai törvényre vagy sem. Nos, a szocialisták egybehangzó véleménye szerint igen. Ebből kiindulva néhány aggályomat szeretném megosztani önökkel. Az első pr oblémám a kötelező tagság kérdése. Sok, korábban felszólalt képviselőtársamhoz hasonlóan én is támogatom a kötelező tagság intézményét, ám csak átmenetileg, meghatározott ideig. Ezt követően azonban a kamaráknak oly mértékben meg kell erősödniük, olyan szo lgáltatásokat és erős érdekvédelmet kell biztosítaniuk, hogy a gazdasági élet szereplői számára az önkéntes tagság vállalása jól felfogott érdekből történjék. Ehhez azonban az szükségeltetik, hogy a mielőbb meghozandó törvény megadja ennek jogi kereteit, a létrejövő kamarai szervezetek pedig élve jogosítványaikkal, mihamarabb megtöltsék tartalommal. Ez a tartalom pedig számomra azt jelenti, hogy a kamarákban egyesült szervezetek tényleges, nem pedig vélt erejüknek megfelelő súlyú résztvevői legyenek a dönté seknek. Erre a törvénytervezet alkalmas. Talán nem véletlen, hogy olyan szervezet tiltakozik leghangosabban ellene, melynek tagjai vélhetően elnéztek egy nullát, amikor a gazdaságban való részvételüket 6 helyett 60%ra taksálták. A második kérdéskör, melyb en komoly kifogásaim vannak, a gazdasági kamarák működési területét érinti. A 4. § beszél megyei és fővárosi kamaráról, a regionális egyesülések lehetőségét kilátásba helyezve. Ez eddig rendben is volna. Az 5. § ezen túlmenően a helyi szervezetek létrehozá sát is biztosítja a jogi státus megadásával, ám mérlegelési joghoz kötve. Nos, számomra ebben van a bökkenő. Mert addig, amíg a döntést nem a jog, a törvény, hanem szubjektummal teli honfitársaink biztosítják, nem lesz békesség és nyugalom a kamarák körül. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék — ezt majd a részletes vitában kívánom megtenni — , engedjenek meg néhány általános részvételt. Miért nem veszi figyelembe a törvény a jelenlegi helyzetet? Hiszen számos ágazati, szakmai, megyei és regionális kamarán kívül az ország három városában létezik önálló városi gazdasági kamara: nevezetesen Baján, Esztergomban és Sopronban. Természetesen támogatom Szájer József és Kertész Zoltán képviselőtársaim javaslatát, amely a nem megyeszékhely megyei jogú városok számára alanyi joggá tenné a helyi önálló kamara létrehozását, hisz céljuk Sopron város számára egy immáron három éve megszerzett jog továbbvitele. Ám teljes mértékben azonosulva jogos igényükkel, felvetül a kérdés, mi lesz a többiekkel: Bajával, Esztergommal és mindazokkal a településekkel, melyek igénye, személyi, tárgyi feltételei, egyszóval összes kívánalmai adottak a helyi kamara megalakítására, ám a törvénytervezet által biztosított mérlegelési jog alapján a területi kamarák vezetése mindezt megtagadja tőlük . Nem hiszem, hogy ilyen konfliktushelyzetet eredendően törvénybe kellene iktatnunk, hát ne tegyük. A következő téma, melyre szeretném felhívni a figyelmet: az egyéni vállalkozásban űzött személy- és teherfuvarozás szereplőinek helyzete. Nincsenek ismerete im az ország különböző településein kialakult gyakorlatról, így csak szülővárosom, Sopron példáját említhetem. Nos, nálunk az egyéni vállalkozó személy- és teherfuvarozók a helyi ipartestület tagjai. Ebből logikusan következnék, hogy a kézműveskamara megal akulása után annak tagjai legyenek. Ám a tervezet 1. számú mellékletének tételes felsorolásában nem szerepelvén, a gazdasági kamarába kell átlépniük. Képviselőtársaim! Én nem tudom eldönteni, hogy az egyéni személy- és teherfuvarozók számára melyik szervez ethez tartozás lennek a legjobb, ám vélhetően önök sem. Ez esetben viszont kézenfekvő lenne a döntést az érintettekre bízni.
