Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 14. kedd, őszi ülésszak 4. nap (322.) - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK(Szabad György): - ILLÉSSY ISTVÁN, a gazdasági bizottság alelnöke: - ELNÖK(Szabad György): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
190 Sőt, fontos időszakban a nagyágyút, a rádióból jól ismert kárpótlási szakértőt, Sepsey Tamást is bevetették az ü gy érdekében. Így aztán sikerült is elérni, hogy két nappal a miniszterelnök nyilatkozata után rendkívüli sürgősséggel a Parlament ma tárgyalni kezdte ezt az ügyet. Természetesen, miniszterelnök úrnak arra a nyilatkozatára gondolok, amikor azt mondta, hogy a Kormány választási érdekektől vezérelve nem tesz népszerű, ám az ország érdekével ellentétes hatású gazdaságpolitikai lépéseket. Természetesen a Kormány nem, azonban Horváth Béla nem a Kormány, tehát ő beterjeszthet javaslatokat, és ha akad ebben a Parlamentben mondjuk 120 olyan képviselő, aki ezt megszavazza, akkor a Kormány moshatja kezeit, hogy neki az ügyhöz semmi köze nincs. Ennek a helyzetnek az elkerülése érdekében, és azért, hogy itt a Parlament ben a képviselők és azok a választópolgárok, akik figyelnek a Parlament munkájára, tiszta képet kapjanak, ezennel felszólítom a Kormányt, hogy határozottan foglaljon állást, támogatja ezt a javaslatot vagy nem támogatja? Egyébként, ha támogatja, szerintem nagy hibát követ el, mert ez a törvényjavaslat legalább három alapvető szempontból tarthatatlan. Egyrészt nyilvánvalóan alkotmányellenes, másrészt alapvetően igazságtalan, harmadrészt további károkat okoz az amúgy is mélyponton lévő gazdaságnak. Vegyük elő ször az alkotmányellenességet. Érdekes módon Horváth Béla, mint előterjesztő ugyanarra az alkotmánybírósági határozatra, a 15/93asra hivatkozott, amely megsemmisítette az 1991. évi XXV. törvénynek, a kárpótlási törvénynek a 24. §át. Felfüggesztette viszo nt ennek a határidejét. Biztos vagyok benne, hogy akkor valamennyi képviselőtársam alaposan áttanulmányozta az Alkotmánybíróság határozatát és az ahhoz tartozó indoklást is. Ezért elnézést kérek a képviselőktől, de ahhoz, hogy érthető legyen a mondanivalóm , néhány nagyon rövid idézetet ebből az alkotmánybírósági határozatból kénytelen vagyok szó szerint felolvasni. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy alkotmányellenes az a mód, ahogy a kárpótlási törvény a mezőgazdasági vállalkozások állami támogatását és a kárpótlást egymással összekapcsolja. Az Alkotmány 70/A. §ába ütközik, hogy támogatás címén teljes kárpótláshoz lehet jutni a kárpótlási törvény 4. §ában meghatározott értékhatárokra tekintet nélkül. Más helyen azt mondja az Alkotmánybíróság, hogy az Alk otmánybíróság úgy kívánta levonni a kárpótlási törvény 24. §ának alkotmányellenessége következményeit, hogy az eddig kiosztott támogatások élvezői ne kerüljenek indokolatlan előnybe. Felhívta a Parlament, a törvényhozók figyelmét, hogy 1993. szeptember 1jéig szüntessék meg ezt az alkotmányellenes állapotot. És azt mondta, ha ez nem történne meg, akkor az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. §ának (4) bekezdése szerinti lehetőségeket mérlegeli, kimondhatja a kárpótlás i törvény 24. §ának viszszaható hatályú megsemmisítését, elrendelheti az alkotmányellenes rendelkezés alkalmazhatatlanságát mindazokban a konkrét esetekben, amelyekben a támogatás kiosztásra került. Tisztelt Ház! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hog y a jelen javaslat pontosan erre az ominózus 24. §ra vonatkozik. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy nem szünteti meg ezt a diszkriminációt, ezzel ellentétben kiterjeszti a diszkriminációt. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a felhasználá s különböző formái szerint a kárpótlási értékhatár tekintetében ötszörös különbséget enged meg továbbra is, amit az Alkotmánybíróság kifogásolt. Ez pedig az Alkotmány 70/A. §ának egyértelmű kijátszása. Ez a tudatos alkotmánysértés számomra azt mutatja, ho gy amennyiben az MDF politikai érdeke a joggal és az alkotmányossággal ütközik, akkor az MDF gondolkodás nélkül a politikai érdekek megvalósítását választja. Egy bonyolult ügyben persze felmerülhetne a tévedés lehetősége is. Ez az ügy azonban az alkotmányb írósági határozat fényében olyan kristálytiszta, hogy itt kizárólag tudatos alkotmánysértési szándékról lehet beszélni. Sajnos, felfedezni vélem ebben a dologban az özönvíz effektust is, hiszen mindenki előre láthatja és elképzelheti, hogy ha ezen további kibővítés után az
