Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 13. hétfő, őszi ülésszak 3. nap (321.) - A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati ... - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
176 A parlament napirendjének kezdetét nagyon sok országban megkülönböztetett figyelem és tisztelet kíséri. Nicaraguában a nemzeti himnusz eléneklésével kezdik a honatyák a munkanapjukat, ÚjZélandban, Máltán, a Fidzsiszigetek parlamentjében, Zambi ában vagy a Lordok Házában közös imát mondanak. Libanonban, Liechtensteinben és Svájcban rendszeresen megemlékeznek évfordulókról, az ország történetében nevezetes eseményekről. Ezekben az országokban együttérzést és közös elismerést vált ki a választópolg árok és a sajtó részéről ez a szokás, és nem olyan ellenszenvet és gúnyt, mint amiben részesültek a magyar képviselők, például a Kölcseyévforduló, a Széchenyiévforduló vagy a Muhi csata 750. évfordulóján tartott megemlékezésük alkalmából. Az országgyűlés ek egyik legfontosabb feladata mindenhol a világon az ország aktuális problémáinak a megvitatása, az általános politikai helyzet értékelése. Ezek az ügyek természetszerűleg — mint fontosnak tartott kérdések — már az ülésnapok elején felszínre kerülnek. Kan adában, Ausztráliában, a Bahamaszigeteken, Cipruson, Ugandában és az ír alsóházban bármelyik képviselő kérhet napirend előtt szót. Az amerikai szenátusban régóta hagyomány az úgynevezett "reggeli beszéd", bármelyik szenátor felszólalhat, de illik betartan ia az ötperces időkeretet. Portugáliában, a Thai Királyságban és Argentínában az ilyen irányú kéréseket a háznak jóvá kell hagynia, és csak támogatottság esetén kaphatnak szót a képviselők. Zimbabwéban a ház elnökének engedélyétől függ a napirend előtti fe lszólalás. ÚjZélandon napi egy órát, Indiában heti három ülésnapon félháromnegyed órát rendszeresen a közügyek megvitatására szán a parlament a neki tetsző időszakban, azaz nem feltétlenül napirend előtt. Görögországban és a Salamonszigeteken minden pén teken, rendszeresen politikai vitanapot tart a parlament. Igen sok országban az aktuális politikai viták idejét a napirend teljesítése utáni időpontra utalja át a házszabály. NagyBritanniában, Dániában, Kenyában, Malajziában, Máltán, a Délafrikai Köztárs aságban, Tanzániában, Zambiában és az ír felsőházban a napirend teljesítése után bármelyik képviselő szót kérhet és szót kap. A felsorolásból kitűnik, hogy vitathatatlanul demokratikus berendezkedésű országokban példákat találhatunk mind a napirend előtti felszólalásokra, mind a napirend utániakra. Nem fokmérője tehát a demokráciának a politikai viták időzítése, a fontos az, hogy legyen időkeret erre a parlamenti feladatra. A demokrácia sérelme az lenne, ha a szakmai törvényhozói teendőkre hivatkozva a parl ament rendszeresen kitérne az aktuális kérdések megvitatása elől. Erre az úgymond szakemberi álszeméremre számos negatív példát nyújtottak az elmúlt évtizedek. Fel kell hívnom az önök figyelmét egy magyar sajátosságra: a hazai Házszabályok a politikai vita terén megkülönböztetett figyelemben részesítik a frakcióvezetőket vagy az általuk kijelölt hozzászólókat. A parlamentáris demokráciát követő országokban a képviselők alanyi joga megszólalni akár napirend előtt, akár napirend után, akár a politikai vitában . Ezt a jogukat csak a plenáris ülésen részt vevők ellenszavazata korlátozhatja bizonyos országokban és nem a képviselőcsoport vezetője. Így ismeretlen ezekben az országokban például egy olyan politikai vita, ahol frakciónként csak egyetlen megnevezett hoz zászóló szerepelhet a vitában, más képviselő nem. Ha visszagondolunk az Országgyűlés ifjúságpolitikai, foglalkoztatáspolitikai vagy külpolitikai vitanapjára, akkor azt is felidézhetjük magunkban, hogy az előre felkért hozzászólók előre megírt beszédei nem ütköztek egymással, így nem is vitatkozhattak egymással, ezért lapossá, igazi vita nélkülivé tették az úgynevezett politikai vitanapot. Az általam említett országok politikai vitanapjai pezsgőek, érvek és ellenérvek hangoznak el bármelyik képviselő részérő l. A nemzetközi összehasonlításban szereplő országok mindegyikében a képviselőknek joga van a törvényjavaslatot előterjeszteni. Érdekességként megemlíthető, hogy a kormányzaton, az államfőn, a képviselőcsoportokon és a parlamenti bizottságokon kívül a megf igyelt országok egyhatodában bírói testületeknek is joguk van törvénytervezetet előterjeszteni, egytizedében nagyobb területi önkormányzatoknak is. A parlamenti statisztikák tanúsága szerint a demokratikus hagyományú országok többségében a képviselők által benyújtott törvénytervezetek száma másfélszerkétszer meghaladja a kormány által
