Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
1730 státust kell elnyernie. Ez a státus már nyilvántartásba vételt tesz szükségessé, mégpedig az adóhatóságnál. A dolgokat tehát nem a vallási státus oldaláról, hanem pénzügyi oldalról közel ítik meg. A pénzügyi kedvezményezettséget keletkeztető követelményrendszer pedig rendkívül szigorú, több mint tíz pontból álló feltételrendszernek kell megfelelni. Egyébként a mi bejegyzett egyházaink túlnyomó része fennakadna e követelményrendszeren. Olya n követelmények ezek, amelyek bizonyítják, hogy ténylegesen egyházi tevékenység folyik. Csak példaként említem meg azt, hogy intézményes vallási nevelésről kell gondoskodni a fiatalok számára; a szolgálattevők felkészítését célzó oktatási intézménnyel kell rendelkezni; olyan szolgálattevőkkel kell rendelkezni, akiket bizonyos előírt képzés után választanak ki — tehát csupa olyan feltétel, amelyet ha egy vallási szervezet bizonyít, akkor feltételezhető, hogy nem anyagi nyerészkedés céljára jött létre, hiszen még az Amerikai Egyesült Államokban is ezeknek a fenntartása komoly anyagi erőforrásokat vesz igénybe, mint pusztán maguk az adományok. Éppen a pénzügyi biztonság érdekében a későbbiekben még meg kellene fontolni nálunk is hasonló módszer alkalmazását. Te hát szét kellene választani az egyházi státus elnyerésének kérdését attól, hogy az illető felekezet részesülhete adó- vagy bármiféle pénzügyi kedvezményben. Természetesen a követelményrendszert a magyar állapotoknak megfelelően kellene kidolgozni. Itt hel yt kaphat akár az egyházi státus elnyeréséhez szükségesnél jóval magasabb létszám- és olyan egyéb előírások, amelyek szavatolják, hogy nem egy tiszavirág életű vallási kezdeményezésről van szó. A követelményrendszernek természetesen mindenkire vonatkoznia kellene, éppen azért, hogy ne eredményezzen diszkriminációt, ha valamelyik felekezet annak egy adott pillanatban nem tud megfelelni. (20.50) Szerintem egy ilyen megoldás orvosolhatná a felekezetalapítással kapcsolatos pénzügyi természetű aggodalmakat. Tisz telt Ház! A hitéleti tevékenység pénzügyi hátterének kiépítése kapcsán a római katolikus egyház köreiből röppent föl körülbelül egy éve az az elképzelés, hogy a személyi jövedelemadó 4%a automatikusan kerüljön az egyházakhoz. Az összeget az egyházak maguk osztanák el egymás között. Ez a megoldás azonban, képviselőtársaim, nem venné figyelembe a polgárok döntési szabadságát, hiszen megkérdezésük nélkül, állami kényszerrel, mintegy egyházi adóként vonná el a szóban forgó adóhányadukat. Ezenkívül gyengéje még , hogy változatlanul megoldhatatlan lenne az egyházak összemérése objektív és hitelt érdemlő mérési mechanizmus hiányában. Tisztelt Ház! Annak idején egy alapítványi rendszerben is gondolkodtunk, de egy alapítványi rendszer sem vezetne megoldá sra, hiszen nem ad választ arra a kérdésre, hogy a pénz honnan folyik az alapítványokba. Ezenkívül ha kizárólagosan egy alapítvány van, változatlanul problémába ütközik a különböző egyházak öszszemérése. Az pedig, hogy annyi alapítvány legyen, ahány egyház jogosult lehet támogatásra, egyszerűen elképzelhetetlen. Ezenkívül a magyar történelemben alapítványok is voltak már ezen a területen, és folyamatos viták kereszttüzében álltak tulajdonképpen a fennállásuk végéig, nem sikerült rajtuk keresztül kielégítő m egoldást találni. Úgyhogy az alapítványi rendszerben való gondolkodást ezek a rosszabb példák nem serkentik. A következő kormányra marad tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy megtegye az első lépéseket az egyházfinanszírozás átalakítása területén. Az új k ormány feladata lesz, hogy az érintettekkel folytatott konzultáció eredményeként megtalálja a mind szélesebb konszenzust élvező megoldást. Közben persze tudomásul kell venni, hogy az anyagi nehézségek nem egyházspecifikus problémát jelentenek, hanem az egé sz társadalmat sújtják. Kielégítő megoldás pedig végső soron elképzelhetetlen a társadalom anyagi körülményeinek, a gazdaság állapotának javulása nélkül. A végcél elérése még odébb van, de itt és most sem mindegy, hogy milyen úton indulunk el. Mi, szabad d emokraták olyan úton kívánunk haladni, tisztelt Ház, amely független egyházhoz és semleges államhoz vezet. Olyan állapotokhoz szeretnénk eljutni, ahol az állam csak törvénysértés
