Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
1728 a példamutatás meggyőző erejére építő vagy a lelkek üdvözítése érdekében állami eszközöke t is felhasználó egyházat. Tisztelt képviselőtársaim! Ahhoz, hogy az egyházak függetlenek legyenek, elengedhetetlen, hogy szolgálatukat az állam közvetlen szerepvállalása nélkül, önerejükre támaszkodva tudják ellátni. Természetesen közben igényt tarthatnak mindarra az eszközrendszerre, ami a civil szféra más, nem üzleti célú szektorait megilleti. Ha az egyházak állami támogatását vizsgáljuk, meg kell különböztetnünk köztevékenységüket és egyházspecifikus tevékenységüket. A köztevékenység körébe eső feladato kat illetően széles körű konszenzus van abban, hogy ellátásuk össztársadalmi igényeket elégít ki, még ha magán is hordozza a tevékenység végzőjének világnézeti jegyeit. Gyógyítani, tanulni, az elesettekről gondoskodni ugyanis mindenütt kell. E feladatok vé gzője az állam vállairól vesz le terhet; az állam éppen a közérdekű jelleg miatt támogatja a szóban forgó tevékenységeket. A támogatást tehát maga a tevékenység élvezi, ebből a szempontból közömbös, hogy azt ki látja el. Az ellátóval szembeni követelmények nek szakmaiaknak kell lenniük, a lényeg az egyenlő elbánás, az úgynevezett szektorsemlegesség. Ami viszont az egyházspecifikus tevékenységet illeti — mint például a hitéleti tevékenységet — , ez azzal jellemezhető, hogy valójában egy körülhatárolható csopor tnak szól. Még akkor is, ha némely felekezetek igyekeznek a vallási szolgáltatások esetén is össztársadalmi igényekre hivatkozni. (20.40) Tény azonban, hogy egy protestáns nem igényel részt a katolikus hitéletből, és ez fordítva is áll. Egy nem hívő államp olgár pedig egyikből sem kér. Még a hívők oldalán is kimutatják a statisztikák, hogy jelentősebb azoknak a száma, akik a maguk módján vallásosak, mint azoké, akik valamely egyház tanításait követik. A hitéleti tevékenység tehát nem nevezhető köztevékenység nek. Ez természetes következménye egy pluralista társadalomnak. Egy olyan állam, amely a pluralizmust tiszteletben tartja, semlegességre törekszik a vallási, világnézeti, életfelfogásbeli kérdésekben; tartózkodik attól, hogy világnézeti alapon direkt előny t vagy hátrányt okozzon. A vallási szolgáltatás nem képezheti egy semleges állam feladatát. A lelkiismereti meggyőződésnek az állam hatókörén kívül kell esnie, hiszen minden egyén természetes joga az igazság keresése. Tisztelt Ház! A fő kérdés az egyházfin anszírozás területén is az, hogy elfogadjuke kiindulópontul az állam semlegességét, vagy pedig eszközt látunk az államban embertársaink tudatának ízlésünk szerinti átformálására, illetőleg arra, hogy őket a mi nézeteink támogatására ösztönözze. Persze a v allási és világnézeti irányzatok követői többnyire jót akarnak a másik embernek. Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, általában kiki saját meggyőződését tartja igazabbnak, szélsőségesebb esetben kizárólagosan igaznak. Nos, a történelem bebizonyította, hog y a legkisebb baj abból származik, ha egyik lélekmentésre vagy tudatformálásra szerveződött erőnek sem engedik az államot eszközként szolgálni. Az ideológiai, vallási vetélkedőt vívják meg a társadalom csoportjai a maguk eszközeivel, egymás között; az álla m pedig ebben pártatlan bíró legyen, aki csak akkor intézkedik, ha a játékszabályokat — esetünkben a törvényeket — megszegik. Persze tudom, sokaknak nem tetszene ez a semlegesség. Ők azzal érvelnek, hogy nincsen világnézetileg semleges ember. Ebben, tiszte lt képviselőtársaim, igazuk is van. Aki azonban vette a fáradságot és csak egy pillanatra is képes volt elfogultság nélkül figyelni mondandónkra, annak már rég feltűnhetett, hogy nem emberek, még csak nem is pártok, hanem intézmények semlegességéről szólun k. A közhatalom és intézményei semlegességéről, ideértve az államszervezetet, hadsereget, rendőrséget, az állami és önkormányzati iskolákat és számos vonatkozásban magát a települési önkormányzatot is. Persze visszatekintve az elmúlt három és fél esztendő krónikájára, sajnos, azt kell megállapítanom, hogy azok közül, akik bennünket támadnak, sokan egyáltalán nem értik félre azt,
