Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GAÁL GYULA (SZDSZ)
1723 Felszólaló: Gaál Gyula (SZDSZ) GAÁL GYULA (SZDSZ) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Bocsánat, Uraim! (A padsorokban csak képviselő urak ülnek, hölgyek nem.) Kicsit tényleg zavarban vag yok a beszédem kezdetén. Tudom, hogy sokan unják, én mégis azt gondolom, nem mehetek el szó nélkül amellett, amit már többen szóvá tettek közülünk, hogy a Kormány ilyen érdeklődéssel tünteti ki a költségvetési törvény vitáját. (A Kormányt egyedül dr. Tóth Tihamér munkaügyi államtitkár képviseli.) Először egyedül a Népjóléti Minisztérium államtitkára volt itt — akkor azt gondoltam, nyilván az egészséges gazdasági növekedésben bízik, és azért figyeli nagyon ezt a vitát. Utána a kisebbségi ügyekért felelős tár ca nélküli miniszter váltotta őt, kínosan ügyelve, hogy egyszerre mindig csak egy kormányképviselő legyen itt. Akkor azt gondoltam, nyilván azért, mert ezzel akarja demonstrálni, hogy a Kormánynak csak egy elenyésző kisebbségét érdekli a költségvetés. Azut án végül is a munkaügyi államtitkár döntött úgy, hogy munkaköri kötelessége a napi sajtó figyelemmel kísérése, és ennek megfelelő terepe ez a költségvetési vita. (Dr. Tóth Tihamér közbeszól.) Hát most ezt lehet ilyen vicces formában is előadni, ahogy én pr óbáltam, de igazából azt gondolom, szégyen, ami itt történik a költségvetési vita kapcsán. (Dr. Tóth Tihamér: Meg ami elhangzik, az is.) A Kormánynak, amelyik a Parlament ellenőrző tevékenységét három és fél éven keresztül gyakorlatilag semmibe vette, mini mum a törvényalkotás kereteit kellene megfelelően megteremteni, és azt a látszatot teremteni, hogy legalább odafigyel a törvényhozási vitákra. Ezek után a múltba révedőnek tűnik az a megállapításom, hogy annak idején mégis egy bizonyos óvatos optimizmussal néztünk a költségvetés benyújtása elé. Tudtunk arról, hogy a Pénzügyminisztériumban minden eddiginél korábban kezdődtek el a költségvetés kidolgozási munkálatai. Végül is elérkezett az az idő, a nyár közepe (Dr. Tóth Tihamér elhagyja az üléstermet.) , ami kor valóban benyújtott egy költségvetési törvényjavaslatot a Kormány. Ezenkívül Szabó Iván pénzügyminiszter úr is többször nyilatkozott abban az értelemben, hogy ő maga személy szerint is el van rá szánva, de a Kormány nevében is mondhatja, hogy nem lesz v álasztási költségvetés, egy nagyon alaposan kidolgozott és a működőképesség fenntartását alapvető értékként szolgáló költségvetést terjeszt a Ház elé olyan időpontban, hogy a megfelelő vitára sor kerülhessen. A benyújtás tényleg megtörtént, és ekkor már a várakozásaink jelentős mértékben visszaestek. Félreértés ne essék, ezek a várakozások sosem voltak túlzottak abban az értelemben, hogy tartalmi oldalról sokat vártunk volna a költségvetéstől. Tudtuk azt, hogy a legfontosabb, amit évek óta szorgalmazunk, de hiába: az államháztartás reformja nem megvalósítható már, hogy nincs elszánva a Kormány, hogy egy választási évre ilyen reformértékű lépésekre szánja el magát. Tudtuk azt, hogy az intézményrendszer átalakításában az állami feladatok, felelősségvállalás kö rében nem lesz érdemi átalakítás. Mégis azt gondolom, az a költségvetés, amit most tárgyalunk a négy év költségvetései közül a lehető legrosszabb, leggyengébb lábakon álló költségvetés. Tulajdonképpen abban is bizonytalan vagyok, hogy lábakon álló költségv etésnek nevezhetőe, hiszen mióta elkezdtük a tárgyalást, azóta folyamatosan érkeznek be különböző Kormány sugallta, vagy Kormány által támogatott indítványok. Maga az előterjesztés pedig nélkülözi azt a megalapozottságot, még a szakmai gondosságot is, ami t joggal vártunk volna el tőle. Ahogy ezt egy képviselőtársam megemlítette, olyan végiggondolatlanságok vannak benne, hogy éppenséggel elfelejtkeztek arról, hogy az országban önkormányzati választások lesznek a következő évben, tehát erre bizonyos előirány zatokat célszerű lenne biztosítani. Az is komolytalanná teszi az ügyet, hogy az éppen holnap tárgyalandó Vagyonpolitikai Irányelvekkel ellentétesen határozza meg az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság, illetve az Állami Vagyonügynökség költségvetési kapcs olatait, befizetési kötelezettségeit.
