Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 15. hétfő, őszi ülésszak 24. nap (342.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1696 A GDPhez mérten 8%os deficit még valószínűleg nem veszélyezteti ezt a bizalmat. Ugyanakkor nem hagyja veszendőben ezt a rendkívüli és minden bizonnyal csak átmeneti lehetőséget. A lehetőségek megszűntével tanácsos kivonni ezt a pénzt a forgalomból, és egy reménybeli fellendülő szakaszban kell annyi erőt érezni magunkban, hogy szufficites költség vetést szavazzunk majd meg. A tavalyi japán költségvetés például tudatosan 23%os szufficitet teljesített annak érdekében, hogy fellendülés idején visszaszívják a recesszió fékezése érdekében korábban kibocsátott pénzmennyiség egy részét. Gyakori vád, hog y a költségvetési deficit kiszorítja a hitelszférából a vállalkozói hiteleket, és így tartóssá teheti a gazdasági pangást. Ez a tétel általában igaz, de most Magyarországon — a közelmúlt tanulságai alapján — nem érvényesül. Egy fellendülés előtti gazdaságo t leblokkolhat az, ha a hitelpiacon a kincstárjegyek, államkötvények elszívják a vállalatok elől a lakossági megtakarításokat. (17.50) Kisebb deficit esetén ez a forrás a gazdaságba kerülve megindíthatná a fellendülést. De mi történt Magyarországon? Az 199 2 augusztusa és 1993 augusztusa közötti időszak számtalan bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy hiába vonul vissza az állam a hitelpiacokról, a bankok nem tudnak mit kezdeni a kihelyezési lehetőségekkel. Nem vándorolt tehát a vállalkozókhoz az állam által nem igénybe vett hitelforrás, hanem döglött passzívumként tovább növelte a bankok költségeit és veszteségeit. Megindult a betéti kamatok gyors csökkenése, a napnál is világosabbá vált, hogy a bankoknak nem érdeke a lakossági megtakarítások növekedése, mert nem tudják hová kihelyezni a képződött betéteket. Ebben az érdektelenségben nagy szerepe van az előlünk még mindig elzárkózó nyugateurópai piacnak, a bankok örökölt személyi állományának, és a kihelyezési kockázatok nem ismerete miatt magától a banki tev ékenységtől való irtózásnak, a tulajdonviszonyok rendezetlenségének és a tartozások nehézkes behajthatóságának. Legyen bármilyen sokrétű oka is annak, hogy a pénzintézetek tartózkodással, vonakodva nyújtanak kölcsönt gazdálkodószervezeteknek, teljesen bebi zonyosodott: nem érvényesült az úgynevezett kiszorító hatás, nem szorított ki az elmúlt évben a költségvetési deficit gazdálkodókat a hitelszférából. Sőt ha nem lett volna állampapírokban történő megtakarítási lehetőség, akkor talán még nagyobb inflációt i ndukált volna a fogyasztássá váló kereset, vagy — és én ebben látom a nagyobb veszélyt — létre sem jött volna az a GDP, ami most a megtakarítás forrása, mert nem fűződött volna érdek a létrehozásához. Hadd említsek meg még egy adalékot. Magyarországon a ga zdálkodók hitelfüggése fokozatosan lazul. Például a gazdálkodók által igénybe vett hitelekhez viszonyítva a gazdálkodói betétek aránya növekszik, ma mintegy 6163%os ez a mutatószám. Ez nagyon magas arány lenne NyugatEurópában, ahol gyakran az állótőkét is meghitelezik a bankok, nemcsak a forgóeszközöket. Egy avatatlan szemlélő ha csak ezt az egy mutatót látná, azt gondolná, hogy Magyarországon nagyon kedvező a gazdálkodók likviditási helyzete, pedig ugyanezen mutatószám azt is jelenti, hogy példátlanul k edvezőtlen a hitelfelvételi lehetőségük. Aki csak teheti, kifizeti a hiteleit, és forgóeszközhiányosan, fél gőzzel dolgozik, csak hogy megmeneküljön a magas bankkamatoktól és a csődhelyzet veszélyétől. Semmilyen kiszorító hatás nem érvényesült a magyar ga zdaságban, hasonló folyamatot lehetett megfigyelni, mint ami a 80as évek végén az Egyesült Államok pénzpiacán történt: az akkori magas kamatok közepette a költségvetési deficit nem kiszorította a vállalatokat a hitelpiacról, hanem átmentette a megtakarítá so- kat, és a későbbi beruházások hitelmentes forrását is megteremtette. Ha mi most megmentjük a lakossági megtakarítási hajlandóságot, akkor ebből a forrásból később lehetővé tesszük az állami vagyon gyorsabb privatizációját vagy a beruházások elindítását . A hozzászólásomban felsorolt adatokkal bizonyítani igyekeztem, hogy az 1994. évre tervezett költségvetési hiány arányokban nem tér el lényegesen az európai országok költségvetésében
