Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 13. hétfő, őszi ülésszak 3. nap (321.) - A vasútról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK(Szűrös Mátyás): - PELCSINSZKI BOLESZLÁV, DR. (SZDSZ)
170 Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Hatvani Zoltán a bizottsági együttes jelentés 20. pontjában a 3. § (1) bekezdésének elhagyásá t javasolja a 10209es számú módosító indítványában. Ugyanő módosító javaslatot tett 10765ös szám alatt, ez a jelentés 32. pontjában található. A módosító javaslatok lényege az, hogy az állam biztosítsa a tulajdonában lévő vasúti pályák és tartozékaik műk ödtetését. A Kormány előterjesztése ezzel szemben mindössze azt mondaná ki, hogy az állam hozzájárul ezekhez a költségekhez. Tisztelt Országgyűlés! Ha a kormányelőterjesztés kerül elfogadásra, a hozzájárulás mértéke feltehetően a mindenkori költségvetés á llapotának a függvénye lesz, nem pedig a fenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges pénzeszközök biztosítása. Természetesen előre látható az, hogy amennyiben kevés lesz a pénz a pálya fenntartására, akkor azt feltehetően a mellékvonalak fenntartása fogja me gsínyleni, nem pedig a fővonalaké. A mellékvonalak közül most is nagyon sok igen rossz állapotban van, mert évtizedek óta keveset költöttek rájuk. Kételyeim vannak ezért egyes vonalak további működésével, működőképességével kapcsolatban. Arra nem gondolok, hogy bizonyos mellékvonalak teljes megszüntetése szóba jöhetne, ezt egyébként a Kormány is többször cáfolta, az azonban elképzelhető, hogy a forgalom átmenetileg szünetelhet emiatt. A hozzáértők véleménye szerint a néhány évi szüneteltetés is nagyon súlyo s károsodást okozna a pálya állapotában, nem is szólva az érintett régió életében. Néhány évtizeddel ezelőtt a vágányok felszedése következtében nagyon sok település vált hátrányos helyzetűvé, és sorvadásnak is indult. Ne kövessünk el hasonló hibát, hosszú távon gondolkodjunk, hiszen a vasút szerepe rövid időn belül felértékelődhet. Mire gondolok, amikor ezt mondom? Egyrészt arra, hogy az úthálózatunk, az úthálózathoz kapcsolódó hidak állapota nem kifogástalan, nem bírná el azt, hogy hirtelen a vasútról nag yobb forgalom terelődjön át a közútra. A hidak esetében nagyon gyakori a súlykorlátozás. Választókerületemben, a vésztői vonalon is fennáll az átmeneti szüneteltetés veszélye, és többek között a Vésztőt és Szeghalmot összekötő híd is tíztonnás súlykorlátoz ás alatt áll, alig elképzelhető, hogy vasúti összeköttetés nélkül a teherforgalom zökkenőmentes legyen. Magyarországon viszonylag kevesebb az autó, a személygépkocsi mint NyugatEurópában. Igaz, hogy ott a vasúti mellékvonalak száma jóval alacsonyabb a mag yarországinál, de éppen ez magyarázza azt, hogy nincs is szükség annyira a mellékvonalakra, hiszen a személygépkocsisűrűség és az utak állapota lényegesen jobb. Sajnos, azt kell mondani, hogy a vasúti személyszállítás bizonyos mértékig azért is csorbát sz enved, mivel nagyon kevés az utaslétszám, kihasználatlanok a személyszállító vagonok a szárnyvonalakon legtöbb esetben. Bizony azt kell mondani, hogy az emberek számára — mivel gondot okoz a megélhetés — kevesebb jut arra, hogy kiránduljanak, látogatóba me njenek. Ez feltételezhetően az elkövetkező években, a jövedelmi viszonyok változásával valószínűleg szükséges lesz, és jobb lesz a kihasználtsága. Valószínűleg a vasúti teherszállítás is változni fog a későbbiek során, javul a pozíciója, egyrészt a környez etvédelmi előírások megszigorítása, az új környezetvédelmi törvény következtében, feltételezhetően a közútról a vasútra helyeződik át a teherszállítás egy része; lényegesen kedvezőbb környezetvédelmi szempontból a vasút. (18.00) Másrészt ha javul az ország gazdasági helyzete, feltételezhetően nő a szállítandó termékek mennyisége is. Gondolok itt főleg a mezőgazdasági termékekre, hiszen ezek a szárnyvonalak általában gyengén iparosodott területeken vannak, viszont ha a mezőgazdaság pozíciója valamelyest
