Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - UGRIN EMESE, DR. (Kisgazda)
1664 Itt is megnyilvánul a paternalista államfelfogás által diktált szemlé let, így aztán a kiadások évről évre meggátolhatatlanul nőttek, s az állami kötelezettségek változatlanok maradtak addig, amíg a finanszírozott rendszerek már recsegnekropognak, mert az eredeti igényeknek nem felelnek meg, finanszírozásra pedig nem találu nk forrást, hogy az új igényeket kielégítsük. A költségvetés tervezetének és végrehajtásának receptje változatlan. A tervezéskor farigcsáljuk le a tudottan rakétasebességgel növekvő kiadásokat, a még így is magas igényekhez rajzolunk elegendő bevételt, azt án a végrehajtás során majd megint a jó istenhez fohászkodunk. Én attól tartok, hogy ezek mögött a sorok mögött a költségvetési tervezetben megfelelő illuziókat keltünk a majd bekövetkező gazdasági növekedésről, ezzel papíron úgy érezzük, hogy a forrásokat is megtaláltuk vágyaink megfinanszírozásához. Végzetesen hasonlít ez a helyzet '91 szilveszterére, amikor a '92es költségvetés körül zajló kabarészerű vitára emlékszem. A pénzügyminiszternek akkor sikerült elfogadtatnia a 75 milliárd forint körüli hiányt , miközben az államháztartáshoz valamit is konyító szakemberek mindegyike tudta, hogy a beterjesztett anyagban megbúvó deficit körülbelül 200 milliárd. És anynyi lett. (18.50) Ennek a folyamatnak a végeredménye egy őrült ritmusban püffedő deficit és állama dósság. Mindezt csak a költségvetés struktúrájának lényegi módosításával, az államháztartás reformjával lehetett volna elkerülni. Ám a szükséges gazdasági bölcsesség vagy politikai bátorság hiányzott az eltelt években. Az egyetlen érdemi változás a támogat ások leépítése volt, igaz, hogy ez viszont kellő átgondolatlansággal történt. Gondoljunk csak az agrárszféra jelenlegi helyzetére. Nos, ebbe a képbe tökéletesen beleillik a jövő évi költségvetés, amelyben, az 1. kötet 178. oldalán a következőt olvashatjuk: 1994re a belföldi felhasználás és az export bővülésének eredményeként a növekedés beindulásával 1 — 3%os GDPnövekedéssel számolunk. Ez átlagosan tehát 2%. Az egész költségvetési felfogásnak lényegében ez a kulcsmondata. És ez a kulcsmondat mélységes opti mizmust is tükröz. Ugyanezt hallottuk már minden évben, s aztán jött a keserű kijózanodás. Maga az előterjesztés is elismeri a 176 — 177. oldalon, hogy a fogyasztás jó esetben nem zuhan tovább, és a beruházások megítélése rendkívül bizonytalan. Ezek után a p rivatizáció — nem tudni, mitől — bekövetkező felgyorsulásától és a vállalkozási alapon szerveződő, de feltehetőleg még költségvetési terheket is jelentő expo infrastrukturális beruházásaitól 5 — 10%os nemzetgazdasági beruházásnövekedést elvárni, úgy gondolo m, szemfényvesztés. Az objektív előrejelzések szerint a világgazdaságban semmi olyan nem történik, ami húzóerejével a magyar export számára áttörésszerű változást eredményezne. Arról nem is beszélve, hogy ma már belső kapacitásprobléma miatt egyszerűen nin cs mit exportálni. A gazdaság felélte tartalékait. Azok a cégek, amelyek az elmúlt években tőkéjük elpárologtatásával akár veszteségesen is exportáltak, immár tömegesen a csőd szélére jutottak, vagy annak kellős közepébe. Vagyis a növekedés nem több, nem m ás, mint egy álom. A baj az, hogy mivel a GDP költségvetési bevételt jelentő 2728%os centralizált aránya minden egy százalékpont növekedéselmaradás esetén 100120 milliárd forint költségvetési bevételkieséssel jár együtt, a gazdaság fellendülé sre alapozott számítása és a reálisan várható bevételek közötti eltérés a mi számításaink szerint körülbelül 200 milliárd forint. Ha eltekintünk attól, hogy hosszú évek tapasztalatai szerint az alultervezett kiadások, főként a szociálpolitika és a társadal ombiztosítás területén évi átlagban 50 milliárd forint körüli többletkiadást valószínűsítenek, márpedig ettől nehéz eltekinteni — gondoljunk csak a közalkalmazotti törvény ígéreteinek betartására — , nos, még így is az eredeti előterjesztés szerinti deficit veszélye 450 milliárd forint körül van.
