Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA, DR. (SZDSZ)
1662 Ehelyett egy teljesen másfajta szemlélet jelent meg és jelenik meg folyamatosan az elmúlt három évben mind a Parlamentben, mind a sajtóban, valamint a szakmai előadásokban is. Ennek igazolásaként két példát említek. Az egyiket Lakner Zoltán népjóléti mini sztériumi államtitkárhelyettes úr nyilatkozatából idézem: "A kormányzat kézben tartotta a szociálpolitikát. Az igaz, hogy legalább kétmillió ember él a létminimum alatt — mondja az államtitkárhelyettes úr, — de a középrétegek leszakadása mára lelassult… Magyarországon nem volt tömeges és nagyszámú elszegényedés. A fogyasztási adatok nem igazolják az életszínvonal romlását." Ebben az esetben meg kell kérdezni, nincs ezekben a kijelentésekben némi cinizmus, esetleg amolyan "dugom a fejem a homokba" taktika. Ezen túlmenően utalnom kell a pénzügyminiszter úr költségvetési expozéjára is, amelyben többek között elhangzott: "1993ban a nem társadalombiztosítási forrásból finanszírozott pénzbeli és természetbeni szociális ellátásokra 377 milliárdot fordítottunk. A következő évben ez az előirányzat 396 milliárd forint lesz. Ez a növekedés összesen 19 milliárd forint, amely hozzávetőlegesen 5%os növekedésnek felel meg." A pénzügyminiszter úr szerint az, hogy a lakosságnak több mint egyötöde a létminimumon él, nem sz ociálpolitikai kérdés. Ez a kijelentés a legjobb indulattal is féligazságként kezelhető. Ezzel az egyötöddel valamit kezdeni kell, s nem máshol, a szociális ellátórendszeren belül. (18.40) Ez a kör ugyanis a nagycsaládosok, a kisnyugdí jasok vagy a munkaerőpiacról, úgy tűnik, véglegesen kiszorultak köre. Amiről a pénzügyminiszter úr beszélt, az a következő 2., 3., 4., 5. ötödöt érinti közvetlenül. A gazdaságélénkítő, vállalkozástámogató rendszer azokra hat majd ki elsősorban, akik dolgoz nak ugyan, de munkahelyük veszélyhelyzetben van. Vagy azért, mert esetleg összedől felette a cége, vagy azért, mert könnyen munka nélkül maradhat. Egyszerűen nem értem, miért gondolja a kormányzat, hogy kézben tartotta a szociálpolitikát. Egyik oldalról a konfliktushelyzetekből rendre kimenekült, amikor tehette. Ennek eredményeként kapták meg az önkormányzatok a szociális törvényből fakadó, helyben szabályozható eljárások áldásos lehetőségét: ütközzön az ember az önkormányzatával, ha az nem ad segélyt. A má sik oldalról a meglevő és halasztást nem tűrő megoldandó feladatokról meg egyszerűen hallgat, és nem meri felvállalni a változtatásokból adódó esetleges feszültségeket. Gondolok itt elsősorban a családi pótlék jelenlegi helyzetére. Ebben az évben 106409 mi lliót költünk rá. A következő évben viszont csak 104000et, ami változatlan szintet jelent. Olyankor történik — helyesebben nem történik — mindez, amikor kétségtelen: egy gyermek eltartása legkevesebb 25%kal kerül többe évről évre. Kezelie a Kormány az 1 994es állami költségvetésben azt a szomorú tényt, hogy a mai Magyarországon kétszer annyi 14 évesnél fiatalabb gyermek él a létminimum alatt, mint akár a 70 évesnél idősebb korosztályból, akiket pedig különösen rossz helyzetűnek tartunk? Erre a válasz, sa jnos, az egyértelmű nem. S kiknek kell majd e szerencsétlen körülmények között az állam helyett helytállniuk? Természetesen ismét az önkormányzatoknak. Az erre szóló utalás fehérenfeketén benne van a költségvetés szöveges indokolásában, valahogyan így: az áremelkedések és a gazdasági környezet alakulásából fakadó kedvezőtlen hatásokat az önkormányzatoknak a saját bevételek bővülésével, szervezeti, korszerűsítési intézkedésekkel kell ellensúlyozni. Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan fogják az önkormányzatok me gcsinálni. Illetve sejtem, komoly vagyonvesztéssel, intézményleépítéssel. Előzetes kalkulációk alapján egy körülbelül 70 ezres lakosságszámú város nemhogy az inflációt valamelyest követő támogatást kapna a központi büdzséből, de az 1993as helyzethez képes t csak körülbelül 97%os lesz a finanszírozás. Tisztelt képviselőtársaim! Az ördög mindig a részletekben van. A milliárdok papíron egészen jól mutatnak, a valóságban azonban a szociális osztályok, irodák 500600 forint rendkívüli segélyeket
