Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1659 forintos pontosságig szerepelnek a költségvetésben, mások vi szont — nagyvonalúan — egy sorban milliárdos tételeket tartalmaznak. A másik apró, és formainak tűnő megjegyzés, hogy az egyes részletek most, az 1994. évi költségvetés tárgyalásakor, visszatekintve az 1993as, az 1992es évekre, más szerkezetben és aprólé kosabban kerülnek elő, mint ahogy annak idején elfogadtuk. Két élményemet szeretném megosztani a jelen lévő képviselőtársaimmal. Az egyik egy vers volt, amit az 1970es évek elején az egyetemi újságban — amelynek ifjúsági főszerkesztője voltam — megjelente ttünk, és amiért a belügyi összekötő alaposan megmosta a fejemet. Ez egy Jobbágy Károlyvers volt, és arról szólt, hogy mit mondana Petőfi, mit gondolna Petőfi, ha ma — akkor: ma — itt élne, közöttünk. Ez az egyik élmény, amit el szeretnék mondani. A másik pedig, amit intézetemben mint a szakszervezeti bizottság termelési és érdekvédelmi felelősének egészen közelről módom volt végigélni: a bruttósítás nagy mutatványa, vagyis az, hogy hogyan lehet számok és képletek mögé bújva megmagyarázni valamit, majd kés őbb — természetesen elég későn ahhoz, hogy már korrigálni lehessen — elismerni a pénzügytechnikai csínyeket. (18.20) Valahogy az az érzése támad az embernek, hogy mást gondolunk és mást beszélünk. Egy kicsit Jézustgondolók vagyunk és Barabástkiáltók. Az a kérdés, törvényszerűe, hogy ez így legyen. Az imént idézett vers gondolkodtatott el, valóban mit gondolna Petőfi, ha ma itt élne közöttünk? De mit gondolna Széchenyi, Eötvös, Deák és mind a többiek, akiket példaképeinknek tekintünk és akiket tisztelünk? Idézünk tőlük, amikor éppen szükség van rá, használjuk őket saját érdekeink szerint. De ami a lényeg: szellemiségükről nagyon gyakran elfeledkezünk. Kft.sítjük őket, ügyes jelszavakat és reklámfogásokat faragunk belőlük, és eladunk másfél dobozzal több m osóport. S akkor eszembe jut József Attila neve, ha van, csak áruvédjegy. Kapkodva és minden igyekezetünkkel életre akarjuk lehelni a gazdaságot, és nem vesszük észre, veszélybe kerülnek értékeink és tartásunk. Márpedig ezekre nagy szükségünk van az európa i integrálódási folyamatban. Nem lehet az integrálódás ára gyökereink, karakterünk és tartásunk elveszítése, mert akkor ezt a folyamatot gyarmatosításnak hívják. Tanuljunk azoktól, akik előttünk járnak, erényeikből és hibáikból. Ezek az országok, szinte va lamenynyien, nagy súlyt fektettek a magas színvonalú oktatásra, a tudományos ismeretek gyarapítására, a kutatásra. Mert úgy gondolták, hogy ez jövőjük záloga. Az eredmény önmagáért beszél. Mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne támogassuk az új oktatási és képzési formákat. Ne feledjük el, céljaink, elveink megvalósítása a jövő generáció kezében van. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy például az agrárkutatóintézeteket vegetálásra kényszerítsük, ha egyszer egyetértünk abban, hogy a mezőgazdaság helyzete meghatározó az ország jövőjét illetően. Nem engedhetjük meg, hogy évszázados tapasztalattal és ismeretanyaggal, hírnévvel rendelkező, külhonban a Magyarországról kialakított kép meghatározó elemeit adó intézményeket megszüntessünk, lassú sorvadásra ítéljü nk. S ezt — mint örvendetes hírt — jelentsük be a költségvetésben. Emberközpontú programot hirdettünk, testben és lélekben egészséges emberekkel; használva és gondozva felhalmozott óriási szellemi értékeinket lehet csak országot építeni, Európát épí teni, gazdaságot építeni. Ez az a húrrendszer, ez az a klaviatúra, amelyen például egy gazdasági stratégiát, egy gazdaságpolitikát le lehet játszani. Fordítva ez nem működik. Egy mindent maga alá gyűrő gazdaság nem képes testben és lélekben egészséges embe reket adni. Köszönöm a figyelmet! (Gyér taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Daróczy Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Daróczy Zoltán (MSZP)
