Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - VONA FERENC, DR. (MDF)
1582 igazuk is van az OMFB működéséért felelős szakembereknek, akik ősi reflex szerint természetesen cáfolják az ÁSZ vizsgálati adatait és tényleg csak 3 milliárdot költöttek más célra és tényleg csak 42 rossz szerződést kötöttek, jelen helyzetünkben az a n éhány milliárd és az a 42 rossz szerződés is nagyon sok. Ahhoz képest persze elenyésző ez az összeg, hogy az elmúlt három évben a központi műszaki fejlesztési alap felét, mintegy 24 milliárdot éppen a mi döntésünk alapján vontak el a műszaki fejlesztéstől. Ilyen körülmények között — nyugodtan megjósolhatjuk — nem lesz egyhamar korszerű iparunk. Vagy tán sosem lesz, mint ahogy nem is volt soha, csak mondtuk. Képviselőtársaim! A magyar gazdaság hagyományosan mezőgazdaságközpontú. Felfoghatatlan számomra, mié rt teszünk meg mindent, hogy ezt is lesülylyesszük a komoly piacokon eladhatatlan termékeket gyártó és legfeljebb korszerű termékek összeszerelésére alkalmas iparunk színvonalára. Határozottan állítom, hogy még a szocializmus és az aszály sújtotta mezőgazd aságnak is óriási jövője is, ha legalább a jövőben nem jön hozzá harmadik csapásként a szűkmarkú és szűk látókörű költségvetés. Mindenki elismeri, hogy a mezőgazdaságot stratégiai ágazatnak kellene végre tekinteni, mert hagyománya van, kultúrája van és — s zerintem — jövője is van. Emellett régi tapasztalat, hogy a politikai stabilitásnak is egyik legfontosabb eleme. (10.50) Ha pedig elfogadjuk a mezőgazdaság stratégiai jelentőségét, akkor ezt a költségvetésnek is tükröznie kell. A nyugati országok fejlett m ezőgazdasága 4050%os állami támogatást élvez, a mi zilált, átalakuló mezőgazdaságunknál ez a hányad körülbelül 10%. Perspektivikusan ez az egyetlen valóban exportképes ágazatunk, és szinte semmit nem teszünk azért, hogy betörhessünk a lehetséges piacokra . A nyugati országok 70%os exportszubvencióval operálnak. A magyar 15%, ezzel aligha veresenyezhet. Ennek a problémacsomagnak parányi — de nézetem szerint nagyon fontos része — az a módosító javaslat, amelyet október 25én nyújtottam be 13356os számon. A z állategészségügyi szolgálati hatósági és szakértői intézményrendszerének újjászervezéséről szól, és 800 millió forintjába kerülne a '94es költségvetésnek. Nem részletezem az indokaimat, de a minőségi állatállomány gyarapítása és az EGKexport növelése szempontjából nélkülözhetetlen. Meg kell erősíteni az állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomásokat, mert a hatósági jogkörrel megbízott magánállatorvos nem jószolgálati forma. Összeférhetetlen — és az EK részéről is állandóan bírált gyakorlat — , hogy valaki a saját működési területén végezzen hatósági ellenőrzést. De mindezt leírtam módosító javaslatom indoklásában is. Végezetül csak annyit: ha támogatjuk a mezőgazdaságot — és bármilyen kevés a pénz, nem tehetünk mást — , természetesen szektorsemle gesen kell támogatnunk. Átmentők ide, zöldbárók oda, most csak a célt szabad néznünk. Minden olyan életképes gazdaságot támogatni kell, amelyik képes gazdaságosan minőségi árut termelni a hazai és a külföldi piacokra. Csak így indulhatunk el fölfelé, és el kell indulnunk, mert már nagyon lent vagyunk. Tisztelt Ház! Ellentmondásosnak látszik, hogy általában az állami kiadások csökkentéséről beszéltem végig, konkrétan pedig én is pénzt kérek. De hát nem egy nagy ellentmondáse maga az élet a szükségletek és a lehetőségek örök harcával? Nem ellentmondáse a költségvetés egy olyan országban, ahol az állampolgárok többsége szegény, és kevés a prosperitás? Amikor a nincsből kellene adni, és abból fölszámolni a nincset. Ez a legzseniálisabb pénzügyminiszternek sem sikerülhet. Különben azt javasolnám, hogy hozzuk vissza az immár megokosodott volt pénzügyminisztereket. Az ellentmondások ördögi köréből végül is egyetlen kiutat látok, és ezért tudom megszavazni a kényszerűen rossz költségvetési törvényt. Mert mélyen his zem, hogy igaza van Kopátsy Sándor közgazdásznak, amikor azt mondja: "Nincs századunkban olyan gazdasági siker, amelyik alapja az
