Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 9. kedd, őszi ülésszak 23. nap (341.) - Az ülésnap várható programjának ismertetése - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KŐRÖSI IMRE, DR. (független)
1574 feltételezésekből kell kiindulni egy ilyen törvényjavaslat meghozatalánál, hanem abból, hogy valóban végrehajtható törvényjavaslatról vane szó. Kezdem azzal, az egyik része — az 1. §nál — rögtön úgy kezdődik, hogy ö sszekeveri a nem azonos fogalmakat. Az egyik a konspiratív tevékenység, elhárítási tevékenység, a második pedig egy szemmel látható tevékenység, amelyik nyilvánvalóan valakire személy szerint ki van hegyezve, hogy valóban pufajkás vagy karhatalmi tevékenys éget folytatotte. (10.10) Az egyik tevékenységről szólni ebben a törvényben szerintem semmi szükség nincs, mert bölcs Kormányunk ennyi idő után lassan előterjesztett egy olyan igazságtételi törvényt, amely szerint — most már mindenki tudja, és az Alkotmán ybíróság is határozatában jóváhagyta — a nemzetközi szerződések bizony már a jelenlegi formációra is érvényesek. Tehát ha valamit elkövetett az illető személy, azzal a törvénnyel nagyon eredményesen üldözhető. A másik két tevékenységről: egyszerűen félelme tes az, hogy kijelentő módban hangzanak el olyan dolgok, hogy ezeket a listákat manipulálták. Kérem tisztelettel, nem tudom, hogy melyik párt részéről történt manipuláció, kinek a javára, '89 őszén, amikor Németh Géza és Roszík Gábor földobta ezeket a list ákat, megszüntettek bizonyítékokat, elvitték a listákat, aztán valamilyen útonmódon ezt megint zárolták. Manipuláció történt — ezt minden párt részéről elismerik. Most kérdezem én azt, ha a jövendő parlamentre bíznánk ezt az utólagos átvilágítást, vajon m i történne. A jelenlegi kormányzat a jól fölfogott érdeke szerint nem ugyanúgy manipulálte, mint az előző kormányzat?! Vagy az előző érdekviszonyokat megjelenítő szervezetek?! Ne tételezzük fel, hogy amikor politikai ellenségképeket keresünk, akkor bizony os manipulációk ne történhetnének meg! És abban a pillanatban, hogy manipuláció történt, és bizonyos személyek ebből a körből kikerültek, innentől kezdve egyszerűen elképzelhetetlen, hogy csak azok feleljenek érte, akik annó dacumál '89 őszén vagy nyarán n em a megfelelő helyen álltak — magyarul mondva kartonjaik nem lettek megszüntetve. Hát, azt hiszem, elég kemény kifejezés, amikor azt mondom, hogy manipulálhattak jól felfogott érdekeik szerint — nyilvánvaló. Egyetlenegyet viszont nem lehet ezzel a törvénn yel elérni. A szolgálatoknak működni kell, akármilyen polgári demokráciáról vagy akármilyen diktatúráról beszélünk, ezek a szolgálatok — a belső elhárítás — mindenkor működtek. Aztán ha továbbmegyünk ennek a törvénynek a tanulmányozásában, beleakadunk abba , hogy bizonyos eljárási szabályok eleve végrehajthatatlanná teszik a törvényjavaslatot. Aztán a törvényjavaslat olyan dolgokat is megemlít, ami egyszerűen abszurd, mert azt jelzi, hogy valakinek okozotte hátrányt. Milyen módon állapítom meg azt, hogy hát rány okozotte valakinek? Hiszen személyre lebontva megállapítani, hogy valamikor, egy szituációban kinek okozott hátrányt, ez eleve egy olyan fogalom, amely soha nem lesz követhető. Azt pedig mindenki tudja, aki valamennyit is általános szinten ismer a ti tkosszolgálatokról, hogy egyáltalán nem kellett itt jelentéseket aláírni. Vagy tényként elfogadom, hogy valaki aláírta a beszervezési nyilatkozatát, és ezek után ez az ember magas beosztást nem vállalhat, nem választható magas tisztségre, ezzel a ténynyel befejeződött a vizsgálat. Mert hogy én írtame valamit… Elég volt tudnunk azt, hogy az író figyelte az írót, a művész a művészt, az orvos az orvost — tehát gyakorlatilag minden társadalmi réteget úgynevezett provokátorok — vagy rosszabban mondva "jó baráto k" — figyeltek, és adták le azoknak a tiszteknek, akik ezt földolgozták. Minek az érdekében? Az akkor fönnálló rendszer érdekében! Kérem tisztelettel, én azt hiszem, ha hibát követett el a magyar Parlament, az először akkor történt, mikor '90 júniusában ne m vállalt föl egy önkéntes átvilágítást a parlamenti képviselők mindegyike; vagy csak erre egy egysoros törvényt hozott volna, hogy egymást átvilágítjuk. Mert utána minden egyes átvilágítási kísérlet a törvénnyel való visszaélés! Borítékot osztogatni eleve törvénysértő — bármilyen szándékkal történik! És az az érdekes, hogy az úgynevezett borítékosztogatás vagy nyilvánosságra hozás rendszeresen azoknál a elvbarátainknál történik meg, akiknek a véleményük esetleg adott szituációban változik.
