Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 8. hétfő, őszi ülésszak 22. nap (340.) - Határozathozatal a társasági adóról szóló 1991. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal az adózás rendjéről szóló 1990. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A gázszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HÁMORI CSABA, az MSZP vezérszónoka:
1537 Mennyiben különleges a gázszolgá ltatás? Azt hiszem, annyiban különleges, hogy van egyszer egy természetes monopolhelyzet, hiszen a vezetékek bent vannak a földben, annak mind a két végén lévők valamire számítanak — és jó eséllyel — , a szolgáltatók, hogy ők ott szolgáltatnak, a fogyasztók pedig, hogy ott ők gázt kapnak és fogyasztanak. De mégis monopolhelyzet, hiszen ha egyszer ott van az a csővezeték, és azon rendszeresen gáz jön, akkor senki nem akar más kiegészítő vagy alternatív energiaforrást igénybe venni. Ugyanakkor mégsem annyira m onopolhelyzet a gázszolgáltatás, mint például a villamos energiáé, hiszen a villamos energia mással nem pótolható, a gáz azért valamelyest igen. Tehát nem biztos, hogy a kétféle szabályozásnak minden tekintetben, különös tekintettel a versenyhelyzetre, azo nosnak kell lenni. A másik, ami különlegessé teszi a gázszolgáltatást, annak a veszélyessége, amihez természetesen bizonyos misztikum is fűződik és kötődik, s azt gondolom, ez reális. A nagy kérdés végül is az, hogy a mai gázszolgáltatók mellett létesülhet neke majd újabbak. Vagy pedig — ahogy elhangzott már — lebetonozzuk ezzel a törvénnyel a mai gázszolgáltatókat, egy térségre teljes mandátumot kapnak, és tegyük hozzá, ismerve a gazdaság rideg törvényeit, akkor az árak megállapításánál is előbb vagy utóbb , de az övék lesz a döntő szó. Hiába mondunk mi ki hatóságiárkezelést, nincsen arra garancia, hogyha egyszer a tulajdonosi viszonyok megváltoznak, és egy térségben egy szolgáltató lesz az úr, hogy a gáz ára végső soron ne úgy változzon, ahogy ő ezt akarja . Ez a törvényjavaslat elvileg lehetővé teszi a korlátozott versenyt. De hangsúlyozom, csak elvileg, és az én megítélésem szerint nem eléggé, nagyon csekély mértékben, és ennek kapcsán három dologról szeretnék szólni a hozzászólásom során. Az elsőnek a cím e a MAGYAR ENERGIAHIVATAL, csupa nagybetűvel, mondanom sem kell, hogy ennek a kritikájáról fogok szólni. A második lesz a gázszolgáltatás és az önkormányzatok, itt is inkább a kritikáról kell szólnom, és a harmadik ez a bizonyos szabad hozzájutás vagy szab ad hozzáférhetőség vagy open access, aminek inkább itt a hiányáról kell szólni vagy legalábbis a kezeletlenségéről, a befejezetlenségéről. Az első fejezet a Magyar Energiahivatal. Nem véletlenül mondtam — kicsit rosszmájúan — , hogy csupa nagybetűvel. Ennek a hivatalnak az indokoltsága a mi számunkra nem meggyőző. Amikor először olvastam az előterjesztésben, hogy Magyar Energiahivatal létesülne, akkor az jutott eszembe, hogy Amerikában persze van ilyen, a Public Utility Commission, a közszolgálati hatóság. D e hát tudjuk, hogy ez nem Amerika. És az is eszünkbe kell, hogy jusson, hogy Magyarországon egy újabb hivatal mindig újabb költséget jelent, különös tekintettel azért, mert nincs előttünk megvilágosítva, megvilágítva az, hogy eme új hivatal létrejötte mely más hivatalok vagy létszámok hozzávetőleges forrásából jönne létre, születne. Nem tudjuk tehát biztosan azt, hogy mennyivel növekszik majd a költségvetés eme új sorával a magyar költségvetés terhelése, csak sejtjük, hogy növekszik. A másik, hivatallal kap csolatos gond ugyancsak elhangzott már, az, hogy megítélésünk szerint a fogyasztóvédelmet vagy fogyasztói érdekvédelmet ma, amikor többségi tulajdonos az állam minden vonalon, akkor egy ilyen, miniszter úr által felügyelt, őáltala kinevezett vezetőkkel bír ó hivatal vajon elláthatjae. (18.00) Emlékeztetem tisztelt képviselőtársaimat a taxisblokád napjaira. Nagyon furcsa lett volna, hogyha akkor az akkori miniszter — Bod Péter Ákos — a fogyasztók, az akkori taxisok érdekében szólt volna. Ugye, nem így volt, és azt gondolom, hogy ezzel a kicsit furcsa és abszurd hasonlattal — végül is elvileg ugyanerről van szó — rá lehet mutatni arra, hogy ma a fogyasztói érdekvédelmet elvárni ettől a hivataltól lehetetlen. Majd ha az állam kisebbségi tulajdonos lesz — akkor is vitatható, de azért jobban elképzelhető — , azt hiszem, hogy arra az állapotra is, tehát a privatizáció utáni
