Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Interpellációk - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
1475 Dr. Surján László népjóléti miniszter válasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, köszö nöm a kérdést — illetve az interpellációt. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli mértékben szeretném elkerülni, hogy bármifajta cinizmussal legyek vádolható, de meg kell mondanom, hogy az elhangzottaknak egy jó részét nem tudom értelmezni: nem vagyok állam titkár — és van még néhány problémám azzal, ami elhangzott. (Bejczy Sándor: Nagyságos államtitkár!) Nagyságos államtitkár sem vagyok, köszönöm — de ez már a cinizmusba hajlik, ezt visszavonom. Nagy örömöm viszont az, hogy egyáltalán szó esik a tisztelt Házban a falugondnoki rendszerről, mert ez a rendszer valóban Borsod megyéből indult ki, valóban elterjedőben van az országban, és valóban az aprófalvas települések szociálpolitikai és egyéb, emberi vonatkozásainak egyik legjobb — sőt, meg győződésem szerint: egyetlen — eszközrendszere. A fenntartásáért érzett aggodalom — nem azt mondom, hogy jogos, hanem azt mondom, hogy tiszteletre méltó. Ebben, azt hiszem, nagyon sokan osztoznak a Ház minden oldalán. A falugondnoki intézmény röviden megfo galmazható feladata: az elöregedett, hátrányos helyzetbe került kistelepülések sajátos szociális gondjainak megoldásához történő segítségnyújtás. Néhány adatot azért én is felolvasok: 1991től modellkísérleti keretek között, ma már hét megyében működik a r endszer, és a körülményekhez képest meglehetősen olcsó. Nagyon sok energiát mozgat meg. 1991ben 15 millió forinttal, '92ben 20 millió forinttal, '93ban 47,5 millió forinttal járult hozzá a program megvalósításához a Népjóléti Minisztérium. (15.50) Jelen leg 131 községben működik, kísérleti rendszereknél nem szokásos, folyamatos fejlődésről van tehát szó. A támogatás elsősorban a működési feltételek megteremtéséhez nyújt egyszeri támogatást. Baranya megye önkormányzata olyan jelzést küldött — sajnos, nem í rásban, de a beszéd, a szó is hiteles lehet, én bízom ebben — , hogy amennyi pénzt a központi források biztosítani tudnak, az önkormányzat, a megyei önkormányzat ugyannyi pénzt hozzátesz a falugondnoki rendszer továbbfejlődése érdekében. Nem hiszem, hogy ez en kettős finanszírozásból a közeljövőben ki lehetne törni. A működési gondok nem ismeretlenek a minisztérium számára sem. Elsősorban azokat az aprófalvakat érinti, amelyek évtizedes lemaradásukat kívánván behozni, olyan kommunális beruházásokat indítottak , amelyek mindnyájunk örömére szolgálnak: víz, gáz, összekötő utak, de bármily jelentős központi támogatás mellett is szinte elviselhetetlen — olykor elviselhetetlen — terhet jelentenek a falu számára. Mivel a falugondnoki rendszer az eddigi tapasztalatok alapján hozzájárult a kistelepüléseken élők helyzetének javításához, továbbra is támogatni kívánjuk. A falugondnoki hálózat bővítésének beruházási költségeit — az eddigi csatornáknak megfelelően — a szociálpolitikai pályázati rendszer további működtetéséve l segítjük elő. Nem zárkózunk el azonban a működés során keletkező más problémák megoldásától sem. A jelenlegi önkormányzati finanszírozás keretén belül keressük a tárgyalásos megoldási lehetőségeket. Az idő múlásá ra nekem is figyelemmel kell lenni, de a program fejlesztési lehetőségeiről még el kell anynyit mondanom, hogy az előbbiekből látható, hogy a szociális törvény előírásainak teljesítéséhez ez a gondnoki rendszer alkalmas eszköznek látszik. Azt semmi nem ind okolná, hogy kötelező jelleggel írjuk elő az önkormányzatoknak a falugondnoki rendszer működését. De a másik oldalról nézve, a falugondnoki rendszeren kívül nincs
