Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - LUKÁCS TAMÁS, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka:
1449 hiba volna az operatív irányítás szintjén. Azonban úgy érzem, hogy ez a kérdés ma megoldható, de nem ilyen úton és nem ilyen formában. Ezt a kérdést úgy kell megoldani, hogy a Vagyonpolitikai Irányelvekben a vagyonkezelő szervek kötelezettségévé kell tenni bizonyos kérdésekről és bizonyos időszakokban a beszámolást. Mégpedig úgy gondolom, hogy erre alkalmas bizottsá gszinten, tehát megfelelő szakmai szinten, bizonyos időközönként bizonyosfajta beszámolási kötelezettsége legyen az állami vagyonkezelő szerveknek, ami talán megoldja azt a kérdést is, hogy az egész irányítási rendszerünkben az igazi probléma, az igazi baj az információs rendszer megfelelő hiánya. Megfelelő gazdasági információs rendszer nélkül rendkívül nehezen tervezhetők a folyamatok. Ebben a kérdésben látszik — és több képviselőtársam is észrevette — , hogy valóban, az Állami Vagyonügynökségnél történtek előrelépések. Annak a megítélése különböző lehet, hogy jelentős vagy nem, de az elmozdulás és az iránya mindenképpen üdvözlendő. Ezt az információs rendszert tovább kell építeni, és — meggyőződésem — vizsgálni kell az Állami Vagyonügynökség, illetve az Ál lami Vagyonkezelő Részvénytársaság egymáshoz való kapcsolatát, az állami tulajdon teljes információs rendszerét ki kell építeni, és vizsgálni kell a jelenlegi döntési mechanizmust, annak eljárásjogi kérdéseit, és modellezni kell magát a döntési mechanizmus t is. A Vagyonpolitikai Irányelvekben két szempontra szeretnék még kitérni. Az egyik, hogy erősíteni kell azt a folyamatot és azt az elgondolást, ami a '94es Vagyonpolitikai Irányelvekben megjelenik, nevezetesen azt, hogy a munkáltatói és a munkavállalói oldalnak az üzleti titok védelme mellett bizonyosfajta jogosítványokat kíván a Vagyonpolitikai Irányelv juttatni, éppen azért, hogy a biztonságos, a jogbizonytalanságot eloszlató és gazdaságilag biztos privatizációs folyamatokat erősíthesse. Én úgy gondolo m, hogy ehhez nem elég az irányelvek szintjén lépni — bár konkrétabban kell megfogalmazni ezt az irányelvekben, de ez megintcsak törvényalkotási kötelesség — , mert az üzleti titok védelme mellett ahhoz, hogy a közvélemény elfogadja ezeket a folyamatokat, a hhoz bizonyosfajta — éppen akiket a legjobban érint, azoknak a részére bizonyos fajta — jogosítványokat adni kell tudni. Erre látok lehetőséget, ha a kamarai törvény létrejön, és látok lehetőséget arra, hogy a dolgozók különböző érdekvédelmi szervezeteinek a jogosítványát erre kiterjesszük. Szükségesnek és elkerülhetetlennek tartom ezeknek a lépéseknek a megtételét. Úgy tűnik a '94es Irányelvekből, hogy az a nagyarányú költségvetési nyomás, amely korábban jellemezte a magyar privatizációs folyamatot, talán lekerül ezekről a szervekről, azonban egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt a kérdést vetik fel, hogy igenis bizonyos szakmai kérdésekről bizonyos szakmai kollégiumoknak, vagy magának a vagyonkezelőnek a jelentési kötelezettségében vizsgálni kell a munkanélküliség és a privatizáció kapcsolatrendszerét — bár azonnal meg kell jegyeznem, hogy ilyen közvetlen kapcsolat nincs, ahogy egyik képviselőtársam ezt felvetette — , és bizonyos mértékig úgy gondolom, hogy vizsgálni kell azoknak a gazdasági eg ységeknek a teljesítőképességét, amelyek jelenleg állami kézben maradtak. De meg kell jegyeznem azt, hogy nem visszasírva a régit, mert világos, hogy az adminisztratív irányítási rendszerből itt maradt jogosítványokat le kell építeni, és nem hiszem, hogy a gazdasági folyamatokban bárki ezt indokoltan visszasírhatja. Az is kétségtelen, hogy ma a tulajdonosi jogosítványoknak az erőssége bizony kevés, és ezért üdvözlendő az Irányelvekben, hogy megpróbálja ebben az irányban a tulajdonosi jogosítványok erősítésé vel ezt a folyamatot a Vagyonpolitikai Irányelveknek a benyújtója kézbe venni. Ebben az irányban kell tovább együtt gondolkodnunk, mert ezen piaci környezet és ezen nemzetgazdasági környezet közepette valóban, meg kell találnunk azokat a tulajdonosi irányí tási eszközöket, és nemcsak az osztalék- és kinevezési politikával, hanem egyéb tulajdonosi eszközökkel — és rögtön rátérek, hogy milyen irányban gondolom el — azt a tulajdonosi irányítási formát, amely a hatékony működtetést biztosítja az állami tulajdonb an maradó vagy részben állami tulajdonban lévő vállalatoknak. A KDNP 1992 áprilisában meghirdetett gazdaságpolitikája szerint mi elsősorban
