Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁL LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
1438 mi itt nem tudunk beavatkozni. A Vagyonügynökségnél végzett osztalékpolitikáról a legvadabb tájékoztatásaink, a legvadabb híreink vannak. Egyegy konkrét ügyben lehet hallani azt, hogy a közgyűlésen a Vagyonügynökség úgy dö ntött, nem hagy a vállalatnál semmit, megpróbál mindent besöpörni. Egy másik esetben mindent ott hagyott, függetlenül attól, hogy ez most az ország egészének jó vagy nem. De persze, ahol 93 milliárd forint veszteség gyűlt össze, ott aztán sok osztalék oszt ogatásáról nem lehet beszélni, a nyereséges vállalatok száma rendkívül alacsony volt, beleértve a társaságokat is. (12.00) A káderkérdésekkel való foglalkozásban pedig nekem kétfajta érzésem van. Itt, múlt szerdán Bethlen képviselő úr tartott egy tájékozta tót arról, hogy eddig a régi vezetőknek az egyharmadát nem sikerült a vállalatok éléről eltávolítani, és ez milyen nagy probléma. Hadd mondjam el, hogy ez az apróság, amit ő itt elmondott, azt jelenti, hogy azokat a vállalatvezetőket, akik régebben vannak a vállalatok élén, folyamatosan bizonytalanságban kell tartani, sőt a törvényeink nagyon sok ponton az ÁVÜ jogkörébe adják azt, hogy a vállalat vezetői a vagyonnal gazdálkodjanak, tehát korlátozva van a kezük, az új vezetők jelentős része pedig szerintem v életlenszerűen került kiválasztásra még akkor is, hogyha, tisztelet a kivételnek, nagyon tehetséges vezetők megfelelő helyre kerültek. Ebben az esetben is nagyon nagy kérdés az, igaze, hogy a döntő többségük ismeri azokat a vállalkozásokat, amelyeket veze tni kell. Ez a káderpolitika egyenesen hozzájárul ahhoz, hogy folyamatosan romlanak a vállalatok teljesítményei, a társaságoké is ott, ahol az állami tulajdon továbbra is megvan. A káderpolitikának ezen az úton közvetlen gazdaságpolitikai kihatásai vannak, az ország egészének a teljesítményében ez nagyon komoly mértékben érzékelhető. A következő kérdés, amit az elmúlt évek tapasztalataiból szeretnék még megemlíteni, hogy is áll a privatizáció az ÁVÜ által felügyelt, irányított vagy átlátott vállalatok köréb en. Ne csodálkozzanak, megint egy új számot mondok, nem tőlem származik, hanem az ÁVÜtől. 753 az a vállalat, amelyről azt mondja az ÁVÜ, hogy az ő felügyelete alatt működik, vagy amelyik neki jelentést adott az idei első félévben, ennek a vagyona 740 mill iárd forint. Ebből a 740 milliárd forintból 81%ot ma is meghaladja az állami tulajdonhányad. Igaz, hogy társaságba került a vagyon egy jelentős része, de hogyha az egész kört áttekintjük, akkor mindössze 19% az, ahol nem állami tőke, nem állami irányítás működik, hanem magántőke és magánirányítás. Azt hiszem, ennek megfelelően valóban megállapítható az, hogy a privatizáció nem úgy folyik, ahogy erről sokszor képet kaptunk. Nagyon gyakran elmondják, és szintén szerepel a tájékoztatókban — többek között a '9 1 — 92es jelentésben is — , hogy az ÁVÜ részvételével működő társaságok sokkal sikeresebbek, mint az állami vállalatok, ezért kell sürgetni a privatizációt, mert ettől sokkal sikeresebb lesz az ország. Ebben van valami igazság, de az igazság valahogy úgy szó l, hogy a társaságok veszteségének a növekedése az elmúlt években kisebb volt, mint az állami vállalatok veszteségének a növekedése. Ez tehát egy negatív előny ahhoz képest, mint hogyha ezek sokkal többet tettek volna a növekedésben az államháztartás konyh ájára, mint az állami vállalatok. Ez nem következett be. Talán kevésbé romlottak. Ennek az okait persze nem elemzi senki, jó lenne elemezni. Azt hiszem, hogy az okok között a legfontosabb az, hogy azok a vagyonrészek kerültek bele a társaságokba, amelyek j obban működtek, amelyeket könynyebb volt eladni, amelyeknek jobb piaci feltételei voltak, s a rosszabbak maradtak az állami csomagban. Ennek megfelelően én nem azt a következtetést vonnám le ebből feltétlenül, hogy minden, ami társaság, az jobb, mint bármi , ami állami vállalat. Természetesen tovább kellene haladni, bár nem olyan mesterséges módszerekkel, mint amilyen mesterséges módszerekkel, sajnos, a többség által meghozott törvények alapján haladunk.
