Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁL LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka:
1436 Egy álta lános megjegyzésünk volna a Vagyonpolitikai Irányelvek mindkét tervezetéhez, mégpedig az, hogy úgy tűnik, a Parlament ezekkel a dokumentumokkal feleslegesen, hiába foglalkozik, a Parlamentben elfogadott Vagyonpolitikai Irányelveket a Kormány nem tekinti kö telezőnek a maga számára, azokról jelentős mértékben, alapvető kérdésekben eltérő módon, önállóan, függetlenül dönt az általa kezelt vagyon sorsát illetően. (11.50) Tehát megkérdőjelezhető, hogy a jelenlegi felállásban, a jelenlegi struktúrában ezek az Irá nyelvek egyáltalán hoznake hasznot avagy sem. Különösen jellemző az 1992. évben elfogadott Vagyonpolitikai Irányelvek sorsa. Talán valamennyien emlékezhetünk rá — de ez már szóba került a mai tárgyalás során is — , hogy az elmúlt év októberének végén, ha j ól emlékszem, 26án fogadta el a Ház a '92es Vagyonpolitikai Irányelveket. Tehát tíz hónap már eltelt az évből Vagyonpolitikai Irányelvek nélkül; ennek megfelelően a Kormány nem is vehette figyelembe visszamenőlegesen a később elfogadott dokumentumot, és az utolsó két hónapban csak a bevételek felhasználása tekintetében közel 20 milliárd forinttal tért el a Kormány a rögzített, általa javasolt és a Parlament többsége által elfogadott felhasználási struktúrától. Az Állami Számvevőszék erről készített egy vi zsgálatot, és megállapította: lehet, hogy ezek a célok nem helytelenek, amiket a Kormány maga megfinanszírozott a vagyoni bevételekből, de ugyanakkor messze nem felelnek meg annak, amit a Parlamentben — mondom, két hónappal az év vége előtt — elfogadtunk. Abban az esetben, ha két hónappal sem látunk előre, vagy nem lát előre a Kormány a tekintetben, hogy mire is kívánja használni a forrásokat, akkor nagyon is megkérdőjelezhető, hogy egy évre mennyire lát megfelelően előre, akár vagyonpolitikáról, akár költs égvetésről beszélünk. Ebben a közel 20 milliárd forintos eltérésben olyan tételek szerepeltek, amelyeket részeiben megismétel a '93as Irányelvek tervezete is. Erről beszéltem már a pótköltségvetés kapcsán. Felhívtam a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a K ormány másodszor javasolja ugyanazon tételek felhasználására a Parlament határozatát meghozni. Tehát az a furcsa helyzet alakulhat ki, hogy a Parlament többször ítél oda ugyanolyan pénzeket ugyanarra a célra, ami számomra teljesen elfogadhatatlan. Ahelyett , hogy a Kormány elismerné, hogy nem teljesítette a '92es Irányelvekben foglaltakat, inkább '93ra is meghozhatja a tisztelt Ház többségével ugyanazokat a határozatokat. Érdekes dolgok is szerepeltek ebben a '92es felhasználásban. Csak egy példát hadd em eljek ki. A Parlament akkor még úgy döntött, hogy az Állami Vagyonügynökség mint egy rendes állami költségvetési hivatal a költségvetéstől kapja a forrásait. Ennek megfelelően a Parlament erre a célra, szerintem egy kicsit sok pénzt, de elő is irányzott a '92es költségvetés keretében. Semmiféle hasonló további felhasználási előirányzat nem szerepelt a '92es Irányelvekben. Ennek ellenére a Kormány valamilyen jogot talált magának arra — nem tudom, milyen jogot, tudomásom szerint ez nem felel meg semmiféle t örvényi felhatalmazásnak — , hogy 400 millió forinttal megemelte már tavaly az Állami Vagyonügynökség hivatalának fenntartását szolgáló forrásokat. Mondhatnám a példákat tovább. A dolog lényege az, hogy mi itt vitatkozunk a vagyonpolitikáról, eljutunk valam ilyen véleményig, születik a Parlamentben valamilyen határozat, és a Kormány másnap másként tevékenykedik, tehát megkérdőjelezhető az egész műfaj. Mindemellett úgy tartom, hogy nem a Vagyonpolitikai Irányelvek a kulcskérdés, hanem az állami vagyon sorsa. A Vagyonpolitikai Irányelveknek azt kellene szolgálnia, hogy a vagyonunk sorsa jól alakuljon, hogy növekedjék, gyarapodjék, jobban termeljen, hogy több új javat hozzon létre. Azt hiszem, hogy a vagyon sorsa az elmúlt évek tapasztalatai alapján rendkívül neg atívan értékelhető. Hadd mondjam el, hogy egy pozitív lépés volt az ÁVÜ részéről; az utóbbi hónapokban számos tájékoztató anyagot bocsátott a rendelkezésünkre. Miután ezeket az anyagokat áttanulmányoztuk,
