Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 2. kedd, őszi ülésszak 21. nap (339.) - Az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslatok együttes általános vitája - RUDICS RÓBERT, a gazdasági bizottság előadója:
1424 valamelyik párt elnyomására, hanem arra biztatja — felhívom képviselőnő figyelmét — , hogy biztosítsa a Há z legfontosabb feladatának, a törvényalkotásnak a lebonyolításához szükséges időt. A kérdést nem tudom további vitának kitenni. Tisztelt Országgyűlés! (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes: A Házszabály magasabb rendű jogforrás.) Megvonom a szót képviselőnőtől a tová bbi vitatkozás tekintetében. Lapozza fel az országgyűlési kézikönyv ismételten idézett oldalát. Mai ülésnapunkon először a hatáskörrel rendelkező bizottságok álláspontját ismertetik a bizottságoknak az előadói, majd a vezérszónoklatokra kerül sor. Elsőké nt megadom a szót Bakó Lajosnak, a költségvetési bizottság előadójának. (Bakó Lajos nem tartózkodik az ülésteremben.) Nincs jelen. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a gazdasági bizottság véleményével szemben kisebbségi vélemény is megfogalmazásra kerül t. Először megadom a szót Rudics Róbertnek, a gazdasági bizottság előadójának. (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes a Kisgazdák megjegyzései közepette távozik a teremből. — Közbeszólás: Ne csinálj botrányt!) Rudics Róbertet illeti a szó. Felszólaló: Rudics Róbert, a gazdasági bizottság előadója RUDICS RÓBERT, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság kormánypárti képviselői többségi szavazással a '93. és '94. évi Vagyonpolitikai Irányelveket általános vitára alkalmasnak ítélték. A kormánypárti képviselők egyetértettek a Kormány jelen levő képviselőinek véleményével, mely szerint a benyújtott Vagyonpolitikai Irányelvek a Kormány tulajdonpolitikai filozófiáját és stratégiáját tükrözik. Az Irányelvekben meghatározott gazdaságpolitikai célok az ország piacgazdaságra történő áttérése szempontjából rendkívül jelentősek. Az Irányelvek rögzítik a vagyonkezelés elveit, a privatizációs célkitűzéseket, az eljárási szabályokat és a versenyeztetés elveit. A privatizáció a gazdasági hatékonyság nö velését célozza, egyúttal tőkebevonást, technológiai megújítást és a versenypiaci viszonyok kiépülését is egyaránt elősegítik. A Kormány és a kormánypárti képviselők fontos társadalmipolitikai célnak tekintik a hazai tulajdonosi réteg bővítését, egyetérte nek az ehhez vezető technikák, úgymint az MRP vagy a kisbefektetői programnak az alkalmazásával. Ugyanakkor fontosnak tartjuk azt is, hogy a piaci értékesítés mellett reorganizációs, területfejlesztési, környezetvédelmi, foglalkoztatáspolitikai szempontok egyaránt érvényesüljenek a privatizáció során. (10.50) Pozitívumnak tartjuk, hogy várhatóan időben megszülethetnek, elfogadásra kerülhetnek az 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelvek, de azt is természetesnek tartjuk, hogy esetenként sor kerülhet az elfogadot t elvektől való — az élet diktálta — eltérésekre is. Így az 1992 végén meghatározott, tulajdonképpen 1992. évre érvényes Vagyonpolitikai Irányelvekben foglaltaknál lényegesen nagyobb összegek kerültek elköltésre, például reorganizációs, garanciális és keze sségvállalási célokra, az Ehitel feltételrendszerének javítására, területfejlesztésre, foglalkoztatáspolitikára, valamint agrárfejlesztésekre. A bizottság vitája során jelentős nézetkülönbségek megfogalmazására is sor került — ezekről a kérdésekről azonba n majd Tardos Márton képviselőtársam, a bizottság kisebbségi véleményének előadója fog részletesebben szólni. Én még egyszer megismétlem, hogy a kormánypárti képviselők az 1993. és 1994. évi Vagyonpolitikai Irányelveket elfogadásra ajánlják az Országgyűlés nek. Köszönöm szépen a figyelmet. Lauri Tarasti finn környezetvédelmi államtitkár és kísérete köszöntése
