Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 1. hétfő, őszi ülésszak 20. nap (338.) - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KOVÁCS LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság alelnöke:
1391 helyett így fognak, ilyen módon fognak fizetni a dolgozóknak?" Ezen kérdés megválaszolását majd a jövő fogja eldönteni. A felvetések ellenére e kedvezményeket kifogásoló módosító indítványok nem érkeztek. Érdekes módon a kedvezmények kiterjesztésére való törekvés — az önkéntes biztosítópénztárakon túl az üzleti biztosítókra is — megjelent a 9742es számú módosító javaslatban. Bizottságunk a módosító javaslatot nem támogatta. A Mádiféle felvetéssel ellentétes irányba mutatnak azok a t örvényjavaslat tartalmával szemben leggyakrabban hangoztatott kifogások, mint a pénztárak működőképességének megalapozatlansága, garanciarendszerének gyengesége, a pénztárak közvetlen állami támogatásának elégtelensége. A nagyszámú, nemegyszer ellentétes i rányú módosító indítványokban a "túl puha — túl erős"szabályozás fő dilemmája jelenik meg. A javaslatok egy része az elismertség irányába tolná el a kiegészítőpénztárakat, más része jelentősen beszűkítené azok szerepkörét. Bizottságunk a kompromisszumos ja vaslatokat támogatta, a középúton kíván maradni. Egyetértünk azzal, hogy a törvényjavaslat a pénztártevékenység kiegészítő jellegére épít, így az állami szerepvállalás csak közvetett lehet. Azaz normatív kedvezményeket biztosít; emellett az önfejlődés megg yorsítása érdekében induláskor a működési költségekből magára vállalja a felügyeleti rendszer finanszírozását, a szakemberszükséglet egy részének kiképzését, és forrásokat biztosít az oktatási, tanácsadási és szervezési háttérinfrastruktúra kiépítéséhez. Bizottságunk támogatja azokat a módosító javaslatokat, amelyek a pénztárvagyonnal való hatékonyabb gazdálkodást segítik; ugyanakkor nem támogatja azokat, amelyek teljes állami garanciavállalással vagy vagyonátadással kívánják biztosítani a nyugdíjpénztárak vagyonának értékmegőrzését, mert ez csak elismert pénztáraknál vállalható fel. Nem támogatjuk azokat az ellentétes irányú módosító indítványokat sem, amelyek az egészségpénztárak szerepkörét csupán a megelőző tevékenységre kívánják lesoványítani. A pénztá rfelügyelet kérdéseiről: Már a törvényelőkészítés folyamatában is fölmerült, és az általános vitában különös élességgel vetődött fel az önálló pénztárfelügyelet létjogosultságának megkérdőjelezése. Ez a felvetés mindenekelőtt Soós Károly Attila 9600as sz ámú módosító indítványában jelent meg. Érvelése és tagadhatatlanul bizonyos szakmai érdekképviseleti fórumok érvelése szerint is a felügyeleti szervezet feleslegesen bővíti az államigazgatási apparátust, növeli az állami bürokráciát és annak költségeit. A felügyelet jogosítványai véleményük szerint folyamatos állami beavatkozásra, hatósági túlszabályozásra adnak lehetőséget. A bizottság többsége, egyetértve az előterjesztőkkel, úgy ítéli meg, hogy ezek az érvek több szempontból sem megalapozottak. A bíráló k mindenekelőtt nem veszik figyelembe, hogy az üzleti biztosítás és a pénztári biztosítás nem azonosítható; céljában, felépítésében és működési elvében, gazdálkodásában is, felelősségi rendszerében is gyökeresen különböző. Soós Károly Atttila 9600as számú módosító indítványa nem nyerte el a bizottság támogatását. Ugyanakkor támogatunk olyan módosító javaslatokat, amelyek a pénztárfelügyeleten keresztülvihető túlzott kormányzati beavatkozást kívánják megakadályozni. Megengedhetetlenek például azok az előírá sok, amelyek a felügyelet számára beleszólást engednének az alkalmazott személyek kiválasztásába vagy munkaviszonyuk megszüntetésébe. Kompromisszumos megoldásként a versenyfelügyelet kiiktatásra került a pénztárfelügyelet jogköréből; az eredetileg intézmén yiszakmai felügyeletként megfogalmazott állami felügyelet azonban nem kerülhet át a biztosítási felügyelethez. (18.10) A negyedik stratégiai pont, amelyhez nagyszámú módosító javaslat érkezett: a munkáltató helye és szerepe a pénztár szabályozási modelljé ben. A javasolt pénztári szabályozással szemben a legkonkrétabb formában megfogalmazott és leghatározottabban képviselt ellenvéleményt a
