Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 13. hétfő, őszi ülésszak 3. nap (321.) - Napirend előtti felszólalók - PALOTÁS JÁNOS (független) - ELNÖK(Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (független) - ELNÖK(Szabad György): - PALOTÁS JÁNOS (független)
140 m i várható ennek következtében? Érdemese Magyarországra üzleti befektetéseket végrehajtani, szabade magyar bankokkal különböző pénzügyi konstrukciókban megállapodni, mi a tarifája a magyar bankrendszernek ezeken a megállapodásokon? Ugyanezt kérdezték üzle temberek és vállalkozók, hogy mi ennek a várható következménye. Ezt kérdezte — gondolom, nemcsak tőlem, hanem képviselőtársaim többségétől is — számos, a közélet felé nyitott, társadalmunkban élő állampolgár. (15.10) Meggyőződésem szerint nagyon veszélyes ilyen bejelentéseket tenni, főképpen ha utána a következő mondat az, hogy a vizsgálat érdekében meg a tartó vizsgálatok miatt további információt nem lehet a társadalom számára kibocsátani. Azt gondolom, hogy lehet; pontosan megvannak azok a vizsgálati érd ekek és mélységek, amelyeknél meg kell állni az információ kiadásánál. De biztos, hogy meggyanúsítani egy egész bankrendszert 20 milliárd forintos nagyságrendű korrupcióval, majd az információ kiadását befejezni, azt gondolom, nem feltétlenül politikus, ta lán nem is tisztességes viselkedés. Persze el lehet azon gondolkodni — és azt hiszem, nekünk itt a tisztelt Házban el is kell gondolkodni — , hogy mi célt szolgálhat egy ilyen információnak a pénzügyminiszter által — aki hallgatta az adást, tudhatja, hogy — nem spontán tett nyilatkozata, hanem kellő módon felvezetetett és előkészített gondolata. Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy ez a nyilatkozat akkor hangzott el, amikor a társadalomban egyre mélyebben és egyre jobban van jelen a bizalomvesztés a kormán yzati munka és a kormánykoalíció iránt. Figyelemre méltó, hogy ez a bejelentés a pénzügyminiszter úr szájából akkor hangzott el, amikor a miniszterelnök úr egy magyar közgazdászt, Lengyel Lászlót feljelentett az ügyészségen — azt hiszem, demokráciákban maj dnem példa nélküli módon feljelentett — , mert a kormányzatát korrupcióval vagy korrupciókészséggel vádolta meg. Úgy gondolom tehát, hogy tudatos volt a pénzügyminiszter úr megszólalása, egyfajta tudatos elterelése a társadalom figyelmének a Kormánytól, a k ormányzathoz tartozó államigazgatási körről, hogy talán a társadalom ellenszenve vagy az elégedetlensége, a mai gazdasági helyzetünkben az életszínvonalának folyamatos romlása kapcsán forduljon talán inkább egy, a Kormánytól kicsit látszólag távolabb álló bankrendszer, illetve a gazdaság szereplői ellen. Én azt hiszem, hogy ez a fajta elterelés a szándék oldaláról sem volt jól előkészítve. Az országnak okozott kár oldaláról biztos, hogy rendkívüli. A szándék oldaláról azért nem, mert ha elfogadom a pénzügym iniszter úr állítását, és valóban ennyire korrupt lenne a magyar bankrendszer, akkor fontos felhívni a Kormány figyelmét arra, s benne természetesen a pénzügyminiszter úrét, hogy ebben a társadalomban nagyon sokan, de mondjuk a tömegkommunikáció döntő több sége emlékszik az elmúlt másfél év banki közgyűléseire. Meglehetősen viharosak voltak ezek a közgyűlések, hiszen a bankrendszerben az igazgatótanácsok, a felügyelőbizottságok döntő többségét — élve a tulajdonosi jogával — a Kormány leváltotta. Az akkor ado tt nyilatkozatok kapcsán a Kormány tulajdonosi jogát be is mutatta, és felvállalta, hogy igen, ha egyszer mi vagyunk ezeknek a bankoknak a tulajdonosai, akkor jogunk van a vezető testületekben, benne az ellenőrző testületekben is hozzánk lojális, hozzánk k özel álló személyeket elhelyezni, tehát ezeknek biztosítani a pozíciót. Ha pedig ez igaz, akkor a pénzügyminiszter úr által említett magyar bankrendszer vezető testületei ma nem mások, mint a Kormány által az elmúlt másfél évben odahelyezett, a Kormányhoz lojális emberek, és ezek szerint ezek a lojális banki igazgatóságok és felügyelőbizottságok azok, amelyek közel 20 milliárd forintos nagyságrendben korrupciós ajánlatot tettek a társadalomnak. A banki korrupcióhoz ugyanis minimum két fél kell, nemcsak az i génybe vevő gazdasági vagy más szereplő, hanem mindenképpen kell hozzá a korrupciós étlapot felkínáló is, azaz a bank és a banki vezetés. Akkor azt gondolom, hogy a pénzügyminiszter úrnak most önkritikát kellene gyakorolnia, és megtekinteni, hogy azok a sz emélyek, akiket a bankok igazgatóságaiba, felügyelőbizottságaiba
