Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. november 1. hétfő, őszi ülésszak 20. nap (338.) - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szabad György): - PÉLI TAMÁS (MSZP) - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ) - ELNÖK (Szabad György): - VARGA MIHÁLY (FIDESZ)
1378 A korábban elmondott okok miatt a legnagyobb mértékben elleneznénk, ha a jelenlegi helyzetben bárki keynesi élénkítést kívánna megvalósítani. Hagyjuk békén tehát Keynest, és nevének emlegetésével ne kényszerítsük arra, hogy forogjon a sírjában. Tisztelt Ház! A költségvetési vitát meghatározó másik gazdaságpolitikai koncepc ió válságmenedzselést javasol, bár szerintünk nem nevezi néven a válságmenedzselés eszközeit. A válságmenedzselés kifejezése a gazdaságpolitikai vitákban eddig azt a nézetrendszert takarta, miszerint az állam avatkozzon közbe, természetesen a költségvetés vagy a bankok terhére, az állami vállalatok megmentése érdekében. Ez a logika abból indul ki, hogy a termelés visszaesésének megakadályozására ez a legközvetlenebb eszköz, és egyúttal hozzájárulhat a munkanélküliség növekedésének visszafogásához is. Bár a beavatkozás rövid távon kétségtelenül járhat előnyökkel, véleményünk szerint több szempontból aggályos, mivel közvetlenül hozzájárulna ahhoz, hogy a kedvezmények osztogatásának elve érvényesüljön a piac szelekciója helyett. Másrészt újra alku tárgya lenne az állami források megszerzése, amely felerősítené a gazdasági szempontokkal ellentétes érdekeket. Számunkra is meglepő volt, amikor ezzel a koncepcióval egy egész oldalas fizetett hirdetés formájában találkozhattunk. Ez a program a válságmenedzselés eleme it oly mértékben terjesztené ki, amely egy növekedésben lévő gazdaság erőforrásait hihetetlen mértékben venné igénybe. Felelőtlenség lenne, ha a választások közeledtével bármelyik párt ilyen ígéretcsomaggal állna elő. Ezért a FIDESZ számára nem volt követh ető, hogyan lehetne erről az alapról a költségvetés ügyében hatpárti tárgyalásokat kezdeményezni, és hogyan lehetne egymással szöges ellentétben álló gazdaságpolitikai kérdéseket vagy koncepciókat egy törvényjavaslatban összegezni. (16.50) Tisztelt Ház! A harmadik elképzelés, amelyet csak indirekt módon ismerhettünk meg, gyakorlatilag kivárást ajánl. Egyes képviselők szerint csak bízni kell a magánvállalkozások térnyerésében, a piacgazdaság erejében, és várni az időt, amíg a kívánatos folyam at: a gazdasági növekedés megindul. A fokozatosan visszaszoruló állami szektor mellett egyre nagyobb hányadot fog uralni a magánszektor, amelynek a fejlődése kompenzálja a visszaesés nagyságát, sőt pozitív termelésnövekményt teremt. A FIDESZ egyetért azzal , hogy a piacgazdaság ereje képes ilyen mozgatóerők aktivizálására, és ez az erő képes még a legnagyobb kormányzati hibákat is korrigálni. Az MDFkormány elmúlt három éve alatt tapasztalhattuk ennek jótékony hatását. A kivárás híveinek tehát részben igazuk van, amikor erre a folyamatra várnak. Ám két dolgot figyelembe kell venni, amikor az idő és a türelem szempontjait tekintjük meghatározónak. Az egyik, hogy nem mindegy, a piac mekkora áldozatok árán és mennyi idő alatt képes megindítani a gazdasági növeke dést. Éppen a kivárást ajánló párt egyik képviselője hívta fel először a figyelmet a weimarizálódás veszélyére. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagynunk, hogy a lakosság számottevő részénél elszegényedés, folyamatos lecsúszás történik jövedelemcsökkenés sel, tömeges munkanélküliséggel. Ez egyrészt nosztalgiát okoz — a jelenlegi bajok forrása — az előző rendszer iránt, másrészt, egy kritikus szintet elérve, a társadalmi elégedetlenség pillanatok alatt semmivé teheti a magyar demokrácia eddig elért eredmény eit. Tisztelt Ház! A kivárók nem számolnak egy másik, nem kevésbé fontos szemponttal sem. Ez a történészek és a közgazdászok által "veszteglő társadalom"nak nevezett állapot. Ez az az állapot, amikor belátható időn belül nincs remény arra, hogy a visszaesé s folyamatát korrigálni képes a piac ereje. Ennek pedig nálunk megvan a veszélye. Ahogy képviselői hozzászólásban is hallhattuk, alacsony a beruházási kedv, ezzel a magunk részéről is teljesen egyetértünk. Éppen ezért Magyarország számára, sajnos, bekövetk ezhet egy olyan forgatókönyv, amikor magas szinten állandósul a munkanélküliség, a vállalkozási kedv híján egyrészt a magánvállalkozások növekedése megreked, másrészt a külföldi tőke beáramlása leáll,
