Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 27. szerda, őszi ülésszak 19. nap (337.) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (VÖRÖS VINCE): - KOCSENDA ANTAL, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
1330 ugyanis, hogy a szerződés nem tartalmaz olyan kitételt, hogy ha kiderülne az illetőről, hogy ügynök volt, automatikusan felbontható a szerződés. Nagyon nagy tehát a valószínűsége annak, hogy egy polgári bíróság meg fogja neki ítélni. És akkor itt fog állni a magyar törvényhozás azzal, hogy valaki, aki ügynök volt, tevékenysége jutalmául 3 millió forintot kapott… Azt hiszem, ezeket a szempontokat talán érdemes megfontolni a Parlamentnek, mielőtt meg van róla győződve, hogy ez egy jó törvény, amelyet most a Kormány előterjesztett. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (VÖRÖS VINCE) : Köszönöm. Megadom a szót Kocsenda Antal képviselő úrnak, a Kisgazdaképviselőcsoport vezérszónokának. Felszólaló: Kocsenda Antal A Kisgazdaképviselőcsoport nevében KOCSENDA ANTAL, a Kisgazdaképviselőcsoport vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A belügyminiszter úr expozéjá t azzal kezdte, hogy ez a törvénytervezet, amely elő van terjesztve, megkésett, és a késett törvények sorában százhetvenegynéhányról tett említést. Én, más szóhasználattal, azt mondanám, hogy régi adósságát törleszti a Ház e törvényjavaslat előterjesztésé vel, amikor napirendjére tűzte az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényjavaslatot. Régi adósságról lehet beszélni — nem kívánom felsorolni azokat a törvényjavaslatokat, amiket a Belügyminiszter úr előterjesztett, amelyeke t többi képviselőtársam is érintett — mert eddig öt ilyen előterjesztés született, és ez a hatodik. Ezzel kapcsolatosan még annyit szeretnék megemlíteni, hogy az időrendbeni eltolódás és az előttünk lévő választások miatt azt kell mondani, hogy ennek a tör vénynek a hatálya — mire megszületik — nem valószínű, hogy erre a Házra ki fog terjedni. Ebből nem kívánok különös következtetéseket levonni — mindenki levonhatja a maga számára a neki legszimpatikusabb következtetéseket. Tudjuk, hogy országunk átalakulásá nak és nemzetgazdaságunk talpon maradásának meghatározó tényezője a gazdálkodási viszonyok korszerű szabályozása, és az elmúlt években óriási erőfeszítéseket kívánt ez a törvényalkotó munkában. Nem kevésbé fontos azonban az, hogy a politikai közélet terüle tén is kiteljesedjék a rendszerváltozás, megvalósuljon a nyílt, őszinte szembenézés a múlttal. Meg kell szabadulni attól a súlyos kolonctól, amely, erkölcsi tehertételként bizalmatlansággal és gyanakvással mételyezi a politikai közéletet. Meg kell teremten i a törvényi feltételeit annak, hogy az elmúlt politikai rendszer gátlástalan kiszolgálói az ismeretlenség homályába burkolózva többé ne tagadhassák le múltjukat, miközben fontos politikai szerepet töltenek be. A törvényjavaslatban megjelölt hálózatok, sze rvezetek volt tagjai megítélésünk szerint nem rendelkeznek azzal az erkölcsi normával, szinttel, amely a törvényben felsorolt tevékenységi körökhöz elengedhetetlenül szükséges — a besúgóhálózathoz tartozó elemek a társadalom erkölcsi betegségének kórokozói — , mert e feladat vállalásához torz jellem, torz politikai alkat nem alkalmas. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az emberben működik, létezik egy mentális sztereotípia, amely igyekszik a környezetét saját, már jól beidegzett gondolkodásformájára átalak ítani, hiszen ez az a gondolkodási, viselkedési mechanizmus, amelyet hosszú idő alatt — esetleg évtizedeken át — elsajátított, megszokott, különösen akkor, ha ez személyiségére több haszonnal is járt. Az ilyen mentalitásnak természetes, hogy minden rossz, ami új, ami beidegződött múltjától eltér, különösen akkor, ha ez a múlt privilégiumainak elvesztésével jár. Ezért kötelességünk a társadalmat védeni a jellemi fogyatékosoktól, akik sajátos érdekeik szolgálatában bármikor bárkit feláldoznak. Ezzel az erkölc si tisztázással, a múlttal való szembenézéssel nemcsak saját nemzetünknek tartozunk. Ehhez a munkához erőt adhat számunkra a nagy francia költő, Albert Camus néhány következő mondata: "A magára maradt Európában csak
