Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 7. kedd, őszi ülésszak 2. nap (320.) - A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat, valamint az Országgyűlés Házszabályainak módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989. (VI. 8.) országgyűlési határozat módosítását indítványozó országgyűlési h... - ELNÖK(Szűrös Mátyás): - RUDICS RÓBERT (MDF)
129 után. Természetesen mi, a kormánypártok sem szeretnénk eleve feltett kezekkel a választások elé menni. Tehát mindenki abban bízhat, a Parlamentben jelen lévő minden párt, hogy magának csinálja a Házszabályt — ahogy itt súgni próbál nekem Németh képviselőtársam. Tehát igenis meg kell alkotni ezt a házszabálymódosítást, és ha lehet, és én erre szeretnék buzdítani mindenkit, majd az új Házszabályt is, amely ik az új Országgyűlés működésekor hatályosulna. Egyetértek azzal is, hogy módosítsuk a jogalkotásról szóló törvényt, hogy a képviselői önálló indítványokat, illetve bizottsági indítványokat a szakbizottságok bírálhassák el. (18.10) Ugyanis nem éreztem igaz án helyesnek azt a módot, hogy a képviselőknek joguk volt indokolniuk a törvényjavaslat beterjesztését, azonban sem a Kormány képviselőinek, sem pedig a pártok képviselőinek nem adatott meg az a lehetőség, hogy indokolják frakciójuk szavazatát. Gyakran elő fordulnak ugyanis olyan esetek, hogy a céllal, amit a képviselői indítvány elérni szeretne, egyetértünk, de mégsem tudjuk támogatni annak technikai megvalósítása vagy esetleges alkotmányellenessége miatt, vagy esetleg amiatt, hogy tudomásunk van arról, hog y a Kormány egy megalapozottabb javaslatot készít. Másrészt pedig amiatt is hasznosnak tartom ezt a módosítást — bár magam a nyilvánosság pártján állok — , hogy majd a bizottságokban azok a képviselők, akik ezeket az önálló indítványokat csak propagandalehe tőségeknek tekintik, nem tudják úgy exponálni magukat, mint eddig tették. Bizonyára önök is emlékeznek rá, hogy volt olyan képviselő, aki egy csapásra hét önálló képviselői indítványt szeretett volna beterjeszteni itt, az Országgyűlésben, hogy milyeneket, az más kérdés. Az talán minősíti őket, hogy az Országgyűlés — emlékezetem szerint — ezek közül egyet sem tűzött napirenre, de a lehetőség a szereplésre a beterjesztő képviselőnek mindenképpen megadatott. Hasonló véleményt mondhatok el a napirend előtti fel szólalások új szabályozásával kapcsolatban is. Ha önök visszaemlékeznek a napirend előtti hozzászólásokra, akkor tudhatják azt, hogy a nagy többség soha nem élt ezekkel a lehetőségekkel, mert tisztában volt azzal, hogy valóban rendkívüli esetekre szól a na pirend előtti szólások lehetősége. Azonban volt egy kisebbség — néhány kézen meg lehetne számolni — , akik viszont rendkívül gyakran, szinte hétről hétre visszatérően napirend előtt szórakoztattak bennünket különböző, vagy fontos vagy kevésbé fontos, vagy e gyáltalán nem fontos kérdésekkel. Kapcsolódik ehhez a televíziós közvetítések ügye, a nyilvánosság kérdése. Én személy szerint azt mondom, hogy a közvéleménynek igenis joga van arra, hogy figyelhesse, nyomon követhesse, mi történik az Országgyűlésben, azon ban különös tekintettel arra, hogy választási kampány közeledik, ezt a kérdést is szabályozni kellene. Mert ha önök belegondolnak, a tévéközvetítések idején általában olyan kérdések kerültek mindig napirendre, amelyek politkai vagy egyéb, a társadalom érde klődésére számot tartó kérdések, azonban nagyon fontos egyéb témák — konkrétan gazdasági törvényekről beszélek — mindig a televíziós közvetítések zárta után kerültek napirendre. Tehát egyáltalán nem ad egyenlő lehetőséget a képviselőknek a televízióban val ó szereplésre. Úgy gondolom — ha ez technikailag megvalósítható, és minden bizonnyal megvalósítható — , hogy egy összefoglaló, amely a pártoknak egyenlő súlyt adna, illetve amely a jelentősebb felszólalásokat mutatná be, sokkalta igazságosabb lenne, mint a jelenlegi helyzet. Néhány gondolatot a frakcióalakításhoz szükséges létszámról. Többen vitatták a beterjesztést, és ezt annak tulajdonítom, hogy képviselőtársaim a tényeket egyszerűen nem akarják tudomásul venni, elbeszélnek egymás mellett, mert mindannyiu nknak tudomása van arról, hogy nem aktuálpolitikai célok vezérelték a frakcióalakításhoz szükséges létszám 10ről 15 főre való felemelését, hiszen ez már hónapokkal ezelőtt, sőt több mint fél évre visszamenőleg elkezdődött, indult, és szó sem volt akkor mé g azoknak a pártoknak a megjelenéséről, amelyek most kritizálják a parlamenti frakció létszámának a felemelését. Egyébként is az a véleményem, hogy az Országgyűlésben azok a pártok alakíthassanak frakciót, amelyek a választásokon a 4%os limitet meghaladva bekerülnek az Országgyűlésbe.
