Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 26. kedd, őszi ülésszak 18. nap (336.) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvé... - TABAJDI CSABA (MSZP)
1219 Felszólaló: Tabajdi Csaba (MSZP) TABAJDI CSABA (MSZP) Tisztelt Ház! A választójogi törvény módosításának egyik jelentős részéről, a nemzeti é s etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének kérdéséről kívánok szólni. (10.10) A Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítása, törvényi szabályozása alapvető jelentőségű, a demokrácia kiteljesedéséhez nélkülöz hetetlen, elsődlegesen belpolitikai jelentőségű kérdés. Nemzetközi megítélésünk, mozgásterünk, valamint középeurópai, sőt összeurópai kezdeményezési törekvéseink a nemzeti kisebbségi kérdés jogi kezelésére egyaránt feltételezi a hazai kisebbségpolitika me gnyugtató helyzetét és benne a parlamenti képviselet szavatolását. Többen egyetértenek azzal, hogy nem üdvös a kisebbségi népcsoportokra rákényszeríteni azt, hogy sajátos lemondással, időnkénti meghasonlásokkal csupán pártok keretében juthassanak be a magy ar Országgyűlésbe, kitéve ezzel népcsoportjukat a pártviaskodásoknak. Bármennyire hasznos is jelen helyzetünkben, hogy néhány párt színeiben kisebbségi képviselőtársaim felléphetnek népcsoportjuk, illetve más kisebbségi népcsoportok érdekében, hosszabb táv on semmiképpen nem lenne célszerű a népcsoportelvűség szempontjait alárendelni a kizárólagos pártelvűségnek. A magyarországi kisebbségi népcsoportoknak mint közösségeknek törvényileg kell biztosítani ezért a parlamenti képviselet lehetőségét, amiként ezt e lvileg a magyar Alkotmány 68. §ának (3) bekezdése is rögzíti. Idézem: "A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják." A fenti tényből következik, hogy a magyar Országgyűlésnek a hatályos Al kotmány elvi rendelkezéseit a választójogi törvényben most ki kell bontania. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének törvényi szabályozása tehát nem valamiféle pótlólagos jog, valamiféle adomány, hanem pusztán a hatályos Al kotmány egyik rendelkezésének valóra váltása. Vélem és hinni merem, hogy számos képviselőtársamat elgondolkodtatja és nyugtalanítja az a tény is, hogy a magyar Országgyűlésben a szerb, a szlovén, a román népcsoportnak még pártok keretében sincs egyetlen ké pviselője sem, s akkor még nem szóltam az egykét ezer főt számláló bolgárokról, örményekről, lengyelekről és másokról. Gyakori, többségi logikára és pártlogikára egyszerre jellemző ellenvetés, hogy a parlamenti erőviszonyokból fakadóan egyáltalán vane ér telme néhány kisebbségi képviselő tevékenységének, hiszen a többség azt elvileg úgyis leszavazhatja. A parlamenti aritmetika szabályai szerint ez így is van. Botorság lenne a parlamenti és a politikai aritmetikát eleve azonosítani, s az Országgyűlésben val ó jelenlétet kizárólag szavazási esélyekre szűkíteni. Ezen alkalommal is szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének biztosítása nem pusztán a kisebbségi népcsoportokat mint közösségeket meg illető alanyi jog, hanem az érintettek számára ennél lényegesen több. A kisebbségi helyzetből eleve származó hátrányos helyzet kompenzálása, a helyenként megbúvó kisebbrendűségi érzés jótékony ellensúlyozása. A parlamenti ké pviselet a kisebbség számára nem pusztán érdekérvényesítés, nem pusztán jog, hanem önbecsülés, önértékelés, amely a kisebbségi fennmaradás, a kisebbségi megmaradás létfeltétele. Tisztelt Ház! Az eddigi vita során számos ellenvetés hangzott el a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatosan. Ezek egy része politikai jellegű, nevezetesen, hogy a pártelvű parlamenti felépítésbe belevisz egy attól idegen logika alapján egy új szervezőelvet, egy
