Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 26. kedd, őszi ülésszak 18. nap (336.) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TÓTH TIHAMÉR, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
1217 a javaslathoz, és kérem, hogy két képviselőtársam, illetőleg az igen tisztelt tárca figyelemmel kísérjen majd egy, az egészségügyi dolgozók szempontjából nagyon fontos mozzanatot. A közalkalmazottak jogviszonyáról szóló törvény ugye, azt írja elő, hogy a kinevezési okmányokban meg kel l jelölni a béreket. Ez nagyon egyértelmű, helyes — viszont az ez után keletkezett, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvény, illetőleg az ez évi társadalombiztosítási költségvetésről szóló törvény pedig azt mondja ki, hogy például a szakel látás szakrendelései, illetve azok dolgozói, amennyiben teljesítményük alapján nem érik el a közalkalmazotti jogviszonyban megállapított bérüket, illetőleg a teljesítményük nem olyan minőségű, akkor csak a bérük 70%át kaphatják meg. Az összeütközés abból ered, hogy az egyik törvény fix fizetést ír elő, a másik törvény pedig a minőséget kívánja jutalmazni. Mit mond a bölcs bíró? Az illetékes szakrendelő intézetek igazgatói már bírósághoz is fordultak tanácsot kérve. A bíró azt mondja, a bíróság kötelessége és dolga, hogy a közalkalmazotti törvény alapján ítéljék meg annak is, aki csak 70%át kapná fizetésének vagy megállapított bérének, mert a teljesítménye olyan alacsony, nem megfelelő volt. Ezt az összeütközést feltétlenül kiküszöbölendőnek tartom, és most itt az alkalom e törvényjavaslat kapcsán, hogy rendezni lehessen. Én azt hiszem, hogy megnyugtató lesz a szakrendelő intézetek számára is, és úgy gondolom, az egészségügy más területén is szét kell néznünk, és kérem is képviselőtársaimat, hogy ha ilyen ös szeütközést tapasztalnak más területen is, akkor szíveskedjenek jelezni. Mindenesetre én a módosító indítványt ebben a tárgykörben elő fogom terjeszteni, és kérem a tárcát, hogy álljon rendelkezésre, és segítsen, hogy esetleg más összeütközés ne történhess en, hogy javuljon a törvényhozás minősége is, ne csak az egészségügyi dolgozóktól követeljük meg a minőség javítását. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Tóth Tihamér államtitkár úrnak. Felszólaló: Dr. Tót h Tihamér munkaügyi minisztériumi államtitkár TÓTH TIHAMÉR, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annak idején, amikor a Kormány előterjesztésére a Parlament azt a feladatot vállalta, hogy a közalkalmazottak jogállásáról külön tö rvényt alkot, kivéve ezáltal a közalkalmazottakat általában a Munka Törvénykönyve hatálya alól, akkor egy olyan új feladatot végzett el a Parlament, amely már akkor magában hordozta annak a lehetőségét, hogy az e témában megalkotandó új törvény, illetve an nak a gyakorlati alkalmazása nem minden esetben fogja a törvényhozói szándékot alátámasztani. Hatályban van már jó ideje ez a törvény, de elmondhatjuk azt, hogy a gyakorlati alkalmazásánál a legnagyobb problémát az a része jelenti — és jelentette — , amelyi k tulajdonképpen még hatályba sem lépett: a bérezésről, a besorolásról van szó. Ezen túlmenően, az önálló képviselői indítványnyal érintett részen túlmenően, ma már van olyan tapasztalatunk a gyakorlati alkalmazásból eredően, amely azt teszi indokolttá, ho gy a törvénynek bizonyos részeihez hozzá kell nyúlni, és a gyakorlat által megkövetelt módon, a minél jobb használhatóságot elérendő, egyes rendelkezéseit olyan állapotba kell hozni, hogy azok minden kritikát és minden gyakorlati próbát kiálljanak. Ezeket ismerve kezdte el a tárca a törvénynek egy átfogó módosítását, de gondolom, hogy az elmúlt három, három és fél éves időszakban képviselőtársaim is észlelték azt, hogy egy kormány által kezdeményezett törvénymódosításnak vagy egy új törvény megalkotásának m ilyen útvesztői vannak — gondolok itt elsősorban a szakmai egyeztetésre, tárcák közötti egyeztetésre, és — nem utolsósorban — az érdekképviseletek véleményének a megismerésére és a velük való egyeztetésre.
