Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KAPITÁNY FERENC (Kisgazda)
1200 A következő, a lakosság szempontjából kedvező javaslat: a felsőoktatási intézményekben tanulók tandíjának összjövedelemcsökkentő volta. Ezt a felsőoktatási törvényben deklarált tandíj létrejötte, a hallgatók számára mag as oktatási költségek — könyv, jegyzet, véges számú kollégiumi férőhelyek — indokolják. Ugyancsak az oktatással, de immár a szakmunkástanulók képzésével kapcsolatos a következő kedvezmény, amely az e tanulók utáni összjövedelemcsökkentés összegét havi 100 0 forint/fő helyett 1500 forint/főre emeli. Ez utóbbi két, oktatással kapcsolatos kedvezmény hatása nem feltétlenül azonnali, de mint ahogyan a nemzetközi példák is mutatják, a gazdaság fejlődésének alapvető és elengedhetetlen tényezője az oktatás. (19.30) Tisztelt képviselőtársaim! Az 5. pontban maradtak azon egyéb változtatások, amelyek ez idáig nem kerültek megemlítésre, és nem a társasági adó módosításával kapcsolatosak. A mezőgazdasági kistermelők eddigi 750000 forintos adómentes határát 850000 forintr a emeli a törvényjavaslat, csökkentve ezzel az inflációs hatást, valamint ösztönözve a mezőgazdasági kistermelőket. Az ingyenes szövetkezeti üzletrészről is rendelkezik a törvényjavaslat, ellenérték fejében szerzett értékpapírnak minősítve azt. Mindkét jav aslat egyértelműen a gazdaság élénkítését igyekszik támogatni, hatásuk vélhetően megegyezik az eredeti szándékkal. Az előterjesztés 20%ról 30%ra növeli az adóköteles nyeremények utáni forrásadó mértékét, mely elsősorban a szerencsejátékokra — totó, lottó stb. — van hatállyal, ezzel jelentős mértékben, mintegy 3 milliárd forinttal növelve az adóbevételeket. Kérdés, hogy a növekvő adóterhek hatására csökkenő nyereményalap elég vonzó lesze a lakosság számára. Az utolsó, 6. pontban a társasági adóval összefü ggő módosítások kerülnek megemlítésre. A társasági és a személyi jövedelemadó integrálása egyértelmű célként szerepel mind a társasági, mind a személyi jövedelemadó módosító javaslatában, a vállalkozóra bízva azt, hogy melyik adótörvény hatálya alá kívánja vonni magát. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, a következő módosításokat kellett tenni a személyijövedelemadótörvényben is: Először: a társasági adóban említett 5%os korlát, mely az alapítványi és közérdekű kötelezettségvállalási célra történő adómentes befiz etéseket maximalizálja, a magánszemélyek körére is kiterjesztésre kerül. Másodszor: az alternatívaként választható adónemek hatásaként a személyi jövedelemadó szerint adózó egyéni vállalkozóra is kiterjedne a társasági adótörvény javaslatában szereplő mini mumadó. Harmadszor: szintén a társasági adóban szereplő, a munkanélkülieket foglalkoztatóknak nyújtandó kedvezmény a megadott feltételek mellett a személyi jövedelemadóban adózó egyéni vállalkozót is megilletné! Mindez lehetővé tenné a két adónem integrálá sának folyamatát, melynek eredményeképpen egy egységesebb adórendszer alakulhatna ki. Ennek távolabbi célja az adózás és az adóztatás egyszerűbbé, hatásosabbá tétele. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy ez az egységesített adószint meglehetősen magasan tartott, mely a gazdaság élénkítése szempontjából nem ideális, hátrányos. Nem ünneprontásból teszem, de itt kell megemlítenem a szociális érzékenységünket legjobban érintő kifogásunkat. Semmiképpen sem tudunk egyetérteni azzal, hogy a döntően az adóbevétel ekből is finanszírozott szociális ellátások egy részét jövedelemadóként vonja vissza az állam. Példával illusztrálom. Ha szociális jelleggel bíróan 1000 forintot ad az állam vagy az önkormányzat egy rászorulónak, akkor abból ne vegyen vissza 50 forintot jö vedelemadó címén. A segélyezett és általában a közvélemény az 50 forintról beszél fájdalmasan, és eltörpül mellette a 950 forint. Akkor kapjon a rászoruló a költségvetés teherbírásának megfelelően csak 950 forintot, amit bizonyára nagy tisztelettel fogad, és nem irritálja az általánosítás, amikor azt mondhatja, hogy minek adták, ha már el is veszik.
