Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
1193 Legutoljára a magyar Parlamentben 1986 tavaszán fogadták ekkora tartózkodással a képviselők az illetékkulcsok megnövelésének kormányzati gondolatát. A pénzügyek iránt érdeklőd ő képviselőtársaim emlékezhetnek arra a szocialista parlamentek történetében példa nélkül álló esetre, hogy az örökösödési illetékek még további növelését célzó kormányelőterjesztést az előző parlament képviselői leszavazták. Az akkori pártállam nagyon sé rtődötten reagált az akkori képviselőház renitens magatartására, és megtorlásul tovább nyirbálta a parlament jogait, az amúgy is formális szerepkörét. 1952 óta először zárt ülést rendeltek el, és a Magyar Szocialista Munkáspárthoz tartozó képviselők pártfe gyelmére támaszkodva a parlament megszavazta önnön jogfosztottságát, az akkori új Házszabályt. Az illetéktörvény megbukásának közjogi következményei felgyorsították a Lakitelekhez vezető politikai folyamatot, és nem véletlenül a parlamentarizmus, a demokra tikus Házszabályok kérdése volt a Jurta Színházban tartott politikai vitanapok egyik első, legfontosabb témaköre. Csak emlékeztetőül: az akkori pártállam teljesen parttalanná tette a zárt ülések megtartásának lehetőségét, megszüntették a törvények két lépc sőben, két olvasatban történő elfogadásának rendjét, bizottsági többséget kellett kapniuk a képviselői indítványoknak, hogy a Ház elé kerülhessenek, rendkívül megszigorították és megritkították az interpellációs lehetőségeket. Mindezeket az antidemokratiku s változásokat az illetéktörvény leszavazása idézte elő. 1990ben nem véletlenül mérsékelte az új Parlament az illetékkulcsokat, se sikeres privatizáció, se befektetések révén a magánszféra gyors bővülése, se kárpótlási folyamat nem mehetett volna végbe a korábbi piac- és tulajdonellenes illetékkulcsok fenntartása mellett. Arra is emlékeztetnem kell képviselőtársaimat, hogy a piackonform illetékkulcsok bevezetését a Parlament javasolta, míg a kormányzati szakértők továbbra is ragaszkodtak volna a szocialist a tipusú illetékkulcsok megőrzéséhez, sőt esetenként a növeléséhez is. Nos, ugyanezen alkotóműhely most rehabilitálni igyekszik a letűnt kor letűnt ideológiai céljait szolgáló eszközrendszert. Felvetheti önök közül bárki, hogy például a javasolt 10%os vag yonátruházási illeték alacsonyabb a szocialista kor 15%os kulcsánál, de válaszként elmondhatnám, hogy ez a különbség látszólagos és formális, mivel most nemcsak a vásárláskor, hanem eladáskor is adó terheli a tulajdont, és a mai inflációs körülmények köze pette már néhány év árszínvonalnövekedése megteremti a plusz 5%os befizetési kötelezettséget. Ha tehát igent mondanánk a törvényjavaslatra, akkor visszaállna egy tulajdoni biztonságot olyan mértékben veszélyeztető elvonási szint, amely határvonalat már a megelőző parlament magántulajdonellenes, kommunista meggyőződésű képviselői sem kívántak átlépni, ahogyan ezt már említettem. Mit szolgált ez a javasolt elvonási mérték a közelmúltban? Ha az 1990ig szóló tervcélok megvalósítását szorgalmazó tervhivatali indoklásokból idézek, akkor például az öröklési illetékek "különösen fontos szerepet kapnak a vagyoni különbségek továbbörökítésének hatékony korlátozásában, a fiatalság egyenlő esélyeinek megteremtésében". Hozzá kell tennem, hogy az egyenlő esélyek célja ily módon az egyenlően rossz esélyek célkitűzését szolgálta, mivel nagy összegek megfizetésére kötelezte azokat is, akik szüleik erőfeszítése révén tulajdonra lettek esélyesek. Ha idézek a Pénzügyi Szemle 1985. májusi számából, akkor egyértelműen kitűnik az illetékkiszabás politikai indítóoka, a tulajdonellenesség. Idézem: "Az illetékek, a progresszív adótáblázatok alkalmazása hozzájárul a fejlődés adott színvonalával össze nem egyeztethető fogyasztás korlátozásához, és gátolja olyan jelentős megtakarításo k és vagyonok felhalmozódásának a lehetőségét, amelyeket a szocialista termelés céljaival ellentétesen használhatnának fel."
