Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 25. hétfő, őszi ülésszak 17. nap (335.) - A gazdasági kamarákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KOMOR SÁNDOR, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Vörös Vince): - PALOTÁS JÁNOS (független)
1178 mértékben igaza is volt. Tehát egy terület, amelyen 1990 ó ta a pénzügyi kormányzat nem tudott megoldást találni: számos olyan vállalkozás jött létre az elmúlt időszakban, az elmúlt években, amely beszerezte az alapító okiratot, beszerezte a banki bankszámlaszerződést, amióta kötelező, majd a Cégbíróságnál bejegye zték, elfelejtette maga a vállalkozó bejelenteni önmagát az adóhatóságnál, eltelt egy kis idő, addig nyilvánvalóan nem tett eleget semmilyen kötelezettségének, majd — mondjuk ilyen vállalkozás is, nyilván igaza van az államtitkár úrnak, biztos, sok volt — befejezve a tevékenységét, mindenfajta köztartozás nélkül eltűnt az adóhatóság látómezejéből. Mi erre a most előttünk lévő rendeletmódosításnak most már négy év után — fantasztikus átlátással — a javaslata? A javaslata az, hogy addig ne jegyezzék be a Cégb íróságon a vállalkozást, amíg be nem tudja bizonyítani egy bejelentkező egy átvett okirattal, hogy bejelentkezett az adóhatóságnál. Tehát eggyel megnöveli a cégbírósági kellékek tárát, amit annak a néhány százezer vállalkozásnak tennie kell. Ugye, milyen l ogikusnak tűnik? Hiszen ezek után bezárult a kör, az adóhatóság tud róla, figyeli, és ha nincs mozgás a számláján, ha nem fizet be áfát, nem igényel vissza, akkor, ha rendelkezik számítástechnikai ismeretekkel, még viszonylag rövid időn belül rá tud arra tekinteni, hogy itt valami nem stimmel. Ez fel sem merül, fel sem merül a mai kormányzatban, a mai pénzügyi kormányzatban, hogy nem biztos, hogy nekik néhány százezer gazdasági szereplőt kellene megszólítaniuk. Rendelkezik egy intézménnyel, mondjuk a Cégbí rósággal. Az fel sem merül, hogy nem százezrektől kellene bekérnie előzetesen az adóhatósági bejelentést, hanem azt a rendszert saját házán belül megalkotnia, hogy a Cégbíróság, ha már bejegyez egy vállalkozást, értesítse róla az adóhatóságot. Ez a rendsze r nem sokban különbözik az előzőtől, csak nem kell hozzá több százezer embert fenyegetni, több százezer gazdasági szereplőt fenyegetni, nem kell azt mondani, hogy állandóan kikerülnek, mert biztos, hogy szándékosan vernek át, a változásaikat nem jelentik b e. Ha nem jelentik be, akkor a mostani módosítás megfenyegeti őket, hogy akár felszámolás indoka is lehet, tehát a cég megszüntetésének az indoka is lehet a változás bejelentésének az elmulasztása. Százezrekkel levelezünk, bírságolunk, törvényt alkotunk, f enyegetünk. Az a gondolat, hogy működőképes intézményrendszert kellene kialakítani a Kormánynak, egy olyan működőképes cégbíróságot, amelyben egyszerűen egy jogszabályi hellyel, egy fél mondattal a vonatkozó helyen bele lehetne tenni, hogy amennyiben bejeg yzett egy céget, értesítse erről az adóhatóságot, ez a megoldás, amely európai, amely 1994hez valamilyen módon illeszkedik, és lehetséges, hogy a történelmi hagyományainkban nem lelhetők meg az alapjai. De azt gondolom, hogy a mai modern államigazgatásban igen. Ebben a rendszerben gondolkodni — azt nem. Ez valahogy távol áll. A felelősséget kormányzati jogalkotói körön belül föltárni, hogy valami nem működik jól, lehet, hogy énnekem kellene ezt a helyére tenni: ez ma nem áll közel sem a Kormányhoz, sem a k ormányzati előterjesztésekhez. Magam közgazdász vagyok, nem tudom pontosan idézni, de itt az államtitkári szavak alapján jutott eszembe, ezért kell mondanom. Évekkel ezelőtti, valószínűleg ma is érvényben van egy jogszabály, nem tudom a pontos helyet megne vezni, amelynek körülbelül az a tartalma, hogy tilos az államigazgatási szervnek, az államnak adatot kérni az állampolgártól vagy a gazdaság szereplőitől, olyat, amellyel más forrásból már rendelkezik. Márpedig ha én a Cégbíróságnál bejegyzem a cégemet, ak kor ő rólam már tud, az erről való bejelentési kötelezettséget még egyszer, még kétháromnégyöt fokon, ami növelni fogja az elkövetkező időszakban a bürokráciát, önmagában nem szabadna előírni. Én ezért érzem az ilyen típusú, évente történő előterjesztés eket rendkívül károsnak és rendkívül veszélyesnek. Vannak ebben az adózás rendjéről szóló jogszabályban is olyan elemek, amelyek szándéka valóban tényleg egyszerűen jobbító, egyszerűsítési célt is szolgálhatnak. De egyszer át kellene a rendszert gondolni, helyére tenni, és garanciát adni a gazdaságnak arra, hogy kicsit foglalkozhat a vállalkozói tevékenységgel, a munkaadó azzal, amit csinál, a munkavállaló azzal, amit ő tesz. Lehetővé kéne tenni ennek a gazdaságnak, hogy ha napi 1314 órát dolgozunk, márped ig ez
