Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Általános Számvevőszék hozzá kapcsolódó jelentése általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
1135 Köszönöm szépen, Elnök Úr. Hogy milyen jogon? Képviselői jogon. Országgyűlési képviselő vagyok, ugyanúgy, mint ön, sőt egy kicsit rövidebb ideje, de én nem szeretnék ezzel személyeskedni. Azt hiszem, erre jogalap van. Aki képviselő ebben a Házba n, itt ül, annak joga van, sőt kötelessége komolyan venni azt a munkát, amivel foglalkozik. Vona képviselő úrnak csak annyit szeretnék még mondani, hogy az előbb elmondtam, hogy négy okot sorol fel a Kormány a problémák magyarázataként. Úgy látszik, nem fi gyelt oda. Egyik ok az öröksége. Ennek a Kormánynak is volt öröksége, meg annak is volt, meg amannak is volt, sőt a következőnek is lesz öröksége. Olyan, amilyen, rossz, még rosszabb, remélem, hogy nem mindig lesz még rosszabb. A négy okon kívül — tehát mo ndtam és elismertem, hogy ennek a Kormánynak is volt öröksége — , tehát a négy okon kívül viszont azt mondtam, hogy van egy ötödik ok: ennek a Kormánynak a tevékenysége. Azt hiszem, a dilettantizmus szót nem én használtam, ön használta; elfogadom. ELNÖK (Sz űrös Mátyás) : Ezt a kis vitát lezárjuk. Tisztelt Országgyűlés! Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a terv szerint 12 órakor el kellett volna kezdenünk, illetve folytatnunk a honvédelemről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ezt csak azért mondom, hogy a következő felszólalók lehetőleg vegyék figyelembe, amennyiben erre készek. Még egy felszólaló jelentkezett a zárszámadáshoz. Megadom a szót Bretter Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Bretter Zotán (SZDSZ) BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Én is arra kérném kedves képviselőtársaimat, hogy ugyanúgy, ahogy Pál László az imént kérte, hogy a költségvetési hozzászólását és a zárszámadási hozzászólását lehetőleg egy logikai egységben kezeljék, én is ezt szeretném kérni önöktől, mert azt hiszem, hogy mindazt, amit elmondandó vagyok a zárszámadás kapcsán, azt az idei költségvetési vita előzményeként mondom el. Itt olyan folyamatokról van szó, amelyeket az idei költségvetés nyugtáz vagy nem nyugtáz, d e mindenképpen folyamatokról és ezekről szól a '92es zárszámadás. És ha jól számolom, akkor a jelenlegi Kormány immáron három éve pontosan tudja, hogy nincsen pénze. Ennek ellenére ahelyett, hogy takarékos gazdálkodással, pénzkímélő megoldások kidolgozásá val, magyarán jó politikával igyekezett volna javítani helyzetén, vagy pedig mind több pótlólagos forrást vont volna be, sajnos, ugyanott folytatta, ahol gazdagabb kormányzatok elkezdték volna. Ahhoz képest, hogy a Kormány 1992ben is — úgymond — kiemelten kezelte az oktatást, az adatok arról tanúskodnak, hogy ebben az évben az oktatás helyzete más ágazatokéhoz viszonyítva tovább romlott. Nem egyszerűen az általános szegényedésről van szó, hanem arról, hogy súlyából veszített az oktatás. 1991ben a központi költségvetési szervek és az önkormányzatok együttes oktatási ráfordításai az összes központi költségvetés és önkormányzati kiadások 26,6%át tették ki. Ugyanez a szám 1992re vonatkoztatva majdnem 4%kal kevesebb. Nincs és nem is volt a Kormánynak elképze lése az oktatási beruházások tekintetében. Miközben nagy elszántsággal igyekezett az önkormányzatok finanszírozóképességét korlátozni, vagyis a korábbi kormányok módszereit követve központosított és újraelosztott. Ennek következményeként az önkormányzatok oktatási beruházásai 1992ben elérték azt a mélypontot, mely utoljára az 1966 utáni években volt jellemző. Abban az időben éves átlagban 475 új tantermet építettek, 1992ben 466ot. Érdemes azonban összevetni ezt a számot azzal, melyet a Kormány eredetileg tervezett. S ekkor kiderül, hogy az önkormányzatok az eredeti előirányzatot messze meghaladó mértékben fordítottak beruházásra. Tehát ha a Kormány szándékai érvényesülnek és nem a helyi igényekre érzékeny önkormányzatok vállalásai, akkor a '60as évek vég i legalacsonyabb szint is magasnak bizonyult volna.
