Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. október 20. szerda, őszi ülésszak 16. nap (334.) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék hozzá kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA ANDRÁS (Kisgazda)
1117 Tisztelt képviselőtársaim! A mindenkori költségvetés a költségvetési kapcsolatok egyenlege tükrében ítélhető meg reálisan, vagyis akkor, ha látható, hogy az agrárágazatok vállalat ai, termelői mennyit fizetnek be a költségvetésbe, és mennyit kapnak onnan vissza. Sajnos a témakörben végzett informálódásom nem járt egyértelmű eredménnyel, mert ahány forrás, annyi egymástól eltérő összeget és annyi hozzáfűzött magyarázkodást kaptam. Ez ért nemzetközileg elismert és tárgyilagosan szemlélő, pontosabban számító forrásra kell hagyatkoznom. A mezőgazdaság költségvetési többletbefizetése — az úgynevezett nettó befizetés — világpiaci árakon és a fejlett országok gyakorlata szerint készített OEC Dszámítások alapján 87 milliárd forintot tett ki 1991ben. Az agrárgazdaság vállalati támogatásainak a gabonafelvásárláshoz nyújtott agrárpiaci támogatással növelt 1993. évi 48 850 millió forinthoz képest az 1994. évi költségvetés 54 800 millió forintot i rányoz elő. Ez azonban csupán 11,2%os növekedés, miközben a különféle előrejelzések révén az évre 25%os inflációt prognosztizálnak. Másképpen fogalmazva: a kereken 6 milliárd forint támogatásnövekedés az előző évinek a szinten tartásához sem elegendő. Te hát igazából nem növekedésről, hanem reálértékbeli csökkenésről van végső soron szó. Tisztelt képviselőtársaim! A mezőgazdaságot nemcsak az előbb említett vonatkozásban sújtja az infláció. Ismeretes, hogy az alacsony termelői és fogyasztói árak fékezik az inflációt. A koalíciós kormány kétségtelenül nagy érdeme, hogy az 1991. évi 35%os inflációt 1992re 23%ra mérsékelte, amelyben nagy szerepet játszottak az alacsony élelmiszerárak, de ennek terhét a mezőgazdaság és az élelmiszerfeldolgozás viselte. Ha a kormányzat ezt a szerepet szánja továbbiakban is a mezőgazdaságnak, mert nem kívánja áthárítani a fogyasztókra az árnövekedést, akkor a termelői árak növelése helyett a mezőgazdaság támogatását szükséges emelni. Ez is csak azt húzza alá, hogy az 54,8 milli árdos költségvetési támogatási előirányzat emelése igen indokolt. A mezőgazdaság leromlott jövedelemtermelő képessége és pénzügyi helyzete ismert az Országgyűlés előtt. A mezőgazdasági termelők a pénzügyi, likviditási állapotokból, amit még az aszály, a pi aci anomáliák, az átalakuló birtok- és üzemi viszonyok is bonyolítanak, az állam határozottabb szerepvállalása nélkül csak rendkívül vontatottan képesek kilábalni. A költségvetési támogatás meghatározásakor tehát ezt is számba kell venni. Az előzőkben túlm enően a mezőgazdasági költségvetés megítélésénél számolni kell néhány, az előirányzat elkészülte óta megváltozott körülménnyel is. Az 1993. évi költségvetés az élelmiszergazdaságnak — 1, illetve +1%os növekedését vette alapul, amely az aszály és a már ism ert okokból sokkal roszszabban alakult. (10.40) A költségvetésben a fogyasztói árindexek 2022%os növekedésével vet számot, amely — mint említettem — 1993ban várhatóan eléri a 25%ot. Ez egyaránt hátrányosan érinti a támogatások reálértékét és a mezőgazd asági termelők amúgy is nagy pénzügyi gondokkal zavaró helyzetét. A forint leértékelése, a kamatok emelkedése, a megnövekedett import és belföldi árak hatása máris érezhető, de a költségvetési tervezet készítésekor ezzel még nem számolhattak. Egyet kell ér teni azokkal a véleményekkel, hogy a forintleértékelésből nem lesz áru, ami az élelmiszertermelésben már kritikus helyzetet eredményezhet. Így teljesen nyilvánvaló, hogy a költségvetési támogatás növelése nélkül a mezőgazdasági feszültségek nem enyhíthető k. A birtokviszonyok mezőgazdaságban zajló átalakulásának lezárása, a földek árverésre történő kijelölése, az árverések lebonyolítása és a kárpótlási földek, valamint a várható részaránytulajdonok kimérése igen sürgető feladat, mert enélkül nem remélhető a biztonságos termelés, és nem lesz nyugalom a falusi életben. Ezért fontos aláhúznom, hogy a költségvetés a XV., földművelésügyi minisztériumi fejezetében az érintett problémakörrel foglalkozó szakigazgatási intézményeknek előirányzott támogatás nem, vagy csak nagyon szűken fedezi a sokoldalú feladatok elvégzését. Abban az esetben, ha a földhivatalok feladatai megnőnek — ami várható — , az előirányzat
