Országgyűlési napló - 1993. évi őszi ülésszak
1993. szeptember 7. kedd, őszi ülésszak 2. nap (320.) - Interpellációk - ELNÖK(Vörös Vince): - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR.(MDF)
109 Ez alkotmányjogi probléma, amelyet a továbbiakban részletezni nem k ívánok, csak arra utalnék, hogy az Országgyűlés alkotmányjogi bizottsága a '45. évi VII. törvény hatályban lévő rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt az Alkotmánybírósághoz már egy jó évvel ezelőtt '92. április 21én kérelmet terj esztett elő. Ez érinti az itt szóban forgó tényállást is, mint ahogy az Országgyűlés által, a Kormány előterjesztésére ez év februárjában elfogadott törvény is, amelynek előzetes alkotmánybírósági kontrollját a köztársasági elnök úr kérte. Az álláspontom a z, hogy egyértelmű jogi helyzet az 1956ban és az azt követően elkövetett bűncselekmények tekintetében az Alkotmánybíróság határozatát követően jöhet létre. Mindazonáltal a nyomozás felfüggesztésére sor nem került, a beszerezhető okirati bizonyítékok felku tatása, tanulmányozása tekintetében és tanúk meghallgatása tekintetében folyik. A nyomozás befejezésére és érdemi ügyészi határozat meghozatalára azonban csak az Alkotmánybíróság határozatának ismeretében kerülhet sor. Arra kérem tisztelettel tisztelt képv iselő urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszom elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK(Vörös Vince) : Köszönöm legfőbb ügyész úr válaszát. Viszonválaszra átadom a szót Zétényi Zsolt képviselőtársunknak. ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF) Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Országgyűlés! Legfőbb ügyész úr szakmai felkészültségét, mi több, tudását tisztelve, előrebocsátom, hogy a választ nem fogadom el. A következők miatt vagyok kénytelen erre: Nem szokás folyó büntetőügyekben kérdéseket feltenni, de úgy ítélem meg, hogy ebben az esetben nem egyszerűen egy büntetőügyről, hanem a magyar nép méltóságáról, a törvényesség elvének érvényesüléséről, arról van szó, hogy számíthatunke szilárd eltökéltségre, a bűnüldözés szándékára a köztársaság e rre hivatott hatóságai részéről. E tekintetben mi egy társadalmi, politikai közegben élünk, a legfőbb ügyész úr és mi is, és nem halaszthatjuk a döntéseket teoretikus megfontolások alapján. Egyetértek azzal, hogy a jogszabály független a jogalkotó szándéká tól, a jogszabály önálló életet él, most, 1993ban ezek között a viszonyok között kell a jogszabályt alkalmazni. Az aggályokat én megértem, de azt tudom elvárni, hogy az ügyészségnek vállalni kell azt a kockázatot, hogy egy alkotmánybírósági döntés az ügyé szi eljárást esetleg keresztezi, de lehetséges, hogy nem így történik. Semmiképpen nem fogadható el, hogy az Alkotmánybíróság beláthatatlan időn belül meghozandó döntéséig egy büntetőeljárást ne fejezzenek be, sőt abban érdemi nyomozást ne folytassanak, hi szen tudjuk azt, hogy ezek a lépések nem merítik ki az érdemi nyomozás valamennyi kellékét. Ennek megfelelően még egykét olyan elem is említhető, amely annak idején is visszhangot keltett, amikor az orosz elnök magyarországi látogatása után feltették a ké rdést a Budapesti Nyomozó Hivatal vezetőjének, hogy ismerie azokat az iratokat, amelyeket az orosz elnök átadott a magyar köztársasági elnöknek, s azt a választ kapta az újságíró, hogy nem ismeri a nyomozó hivatal ezeket az iratokat, holott már hónapok ót a Magyarország területén voltak. Ilyen körülmények között kénytelen vagyok utolsóként egy idézetet is a tisztelt Országgyűlés elé tárni, amely egy igen jelentős súlyt kifejező politikus 1992. december 24i írásából származik, amikor azt írja: "Nagyon sok m úlik tehát azon, hogyan fog viselkedni a hátralévő másfél évben" — akkor írta ezt — "a hadsereg, a rendőrség, az ügyészség, a bírói kar és a közhivatalnoki apparátus. Ha a törvényekhez lojális, politikailag semleges módon végzik kötelességüket, akkor az an tidemokratikus kalandok esélye kicsiny lesz."
