Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 13. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 11. napja - Interpellációk - KIRÁLY ZOLTÁN (független) - ELNÖK (Vörös Vince): - SÜMEGI SÁNDORNÉ (FKgP)
948 Képviselőtársam, kérném befejezni! KIRÁLY ZOLTÁN (független) És ha javasolhatnám… (Az elnök csenget. - Szűcs M. Sándor: Ne javasold!) A múlt héten, amikor a benyú jtott interpellációnkra már előre feleltek egy sajtótájékoztatón, nekem akkor is úgy tűnt, hogy nem tesznek önök mást, mint előre mosakodnak. (Az elnök csenget. Általános zaj a jobb oldalon.) Én nagyon szerettem volna, ha itt mostak volna le bennünket érve kkel, de ez, sajnos, nem sikerült. És emiatt sem tudom a választ elfogadni. (Taps.) (15.10) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Interpelláló képviselőtársaink a miniszteri választ nem fogadták el. Kérdezem az Országgyűlés t: elfogadjae a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés 116 igen szavazattal, 63 ellenében, 38 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. (Zaj.) Utolsó interpellációnkat Sümegi Sándorné független kisgazdapárti képviselő mondja el, aki interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz Kényszerlakásbérletek címmel. Tájékoztatom képviselő aszszonyt, hogy a miniszterelnök úr megbízásából dr. Józsa Fábián államtitkár úr adja majd meg a választ. Átadom a sz ót. Interpelláció: Sümegi Sándorné (FKgP) - a miniszterelnökhöz - Kényszerlakásbérletekkel címmel SÜMEGI SÁNDORNÉ (FKgP) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Interpellációmban az úgynevezett kényszerlakásbérletekkel kívánok foglalkozni. Köztudomású, hogy az elmúlt rendszer lakáspolitikájának egyik alappillére a lakások elosztásáról és a lakásbérletekről szóló 1953 óta többször módosított jogszabályok - legutóbb az 1971. február 8án megjelent kormányszámú rendelet. A sorozato s lakásgazdálkodási jogszabályok az állampolgárok tulajdonában lévő lakások bérleti jogviszonyának rendezésében már eleve a pártállam jogszabályaival kialakított helyzetet vették alapul, melynek modellje: a tanácsok lakásügyi osztályai az állampolgárok tul ajdonában álló, vagy államosított lakásokat, vagy azok egy részét részben vagy egészben másoknak - az akkori jogszabályokban meghatározott minimális bérfizetési kötelezettség mellett - társbérletként vagy egyéb, akár önálló bérletként kiutalták. A jogszabá lyi rendelkezések a gyakorlatban alig kivitelezhető módon, szinte teljesen megnehezítették a tulajdonos fölmondási jogának gyakorlását. Annak alapfeltétele: a tulajdonosnak a bérlő részére, különböző adminisztratív és egyéb feltételek teljesítésével, egy m egfelelő lakásról kellett gondoskodnia. A sikertelen felmondást követő bírósági perek csak minimális eredménnyel jártak, mert a bíróságok évekig tartó peres eljárások során hozott ítéleteikkel a tulajdonos által a bérlőnek - a felmondással egyidejűleg - fe lajánlott másik lakást a bérlő - sokszor jelentéktelen - kifogása miatt nem találták megfelelőnek. Ekként megmaradt az alacsony bérleti díjú kényszerbérlet. 1992. január 1jétől nyílt meg a lehetőség arra, hogy a lakbért a tulajdonos és a bérlő szabad megá llapodása határozza meg. Nem kell külön bizonyítanom, hogy a megállapodás hiányában indított perek mennyire igénybe vették a bíróságok munkáját. A lakbér szabad meghatározásának lehetősége azonban távolról sem könnyítette meg vagy tette lehetővé a kényszer bérleti jogviszony felmondását, és ezért a tulajdonos az Alkotmány 13. § (1)
