Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KATONA KÁLMÁN (MDF)
75 Azzal, ha a Kormány, illetve a Parlament határt szabna a lakbéreknek - erre van előttünk elfogadható módosító javaslat , a lakások bérlőit igazi alkupozícióba segítenénk. Tudná, miről dönt, mielőtt megveszi lakását. Természetesen most már többnyire leromlott épületekben lévő lakásokról van szó, a bérlővevő látja, mi van a serpenyő egyik felében, hiszen abban a házban lakik, ismeri állagát, állapotát, és tudja, hogy milyen lakbéremelésre számíthat, például kétszeresháromszoros lakbéremelésre, de semmiképpen végtelen lakbéremelésre. Erről lehet dönteni, nem úgy, mint most, a mikor felette lebeg a korlátlan lakbéremelés réme. Korábban azt gondoltam, hogy néhányszoros lakbérről lehet szó, de a gyakorlati példák ezt megcáfolták. Kérem képviselőtársaimat, gondolják át, mekkora felelőssé g terhel minket. Ha valaki megnézte azt a filmet, amelyet a szolnoki bérlőkkel forgattak, akkor azt is láthatta, hogy elsősorban a Kormányt és a Parlamentet hibáztatták, és azt kérdezték, hogy mit tesz, miért nem tesz már valamit a Kormány, miért nem tesz valamit a Parlament. Mederbe kell terelnünk - véleményem szerint - az átmeneti időre a lakbérek kérdését, mert a helyi érdekek esetenként rövid távú, igazságtalan döntésekhez vezetnek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek bölcs önkormányzatok. Bizonyára több en vannak, de a sérülteket, a károsultakat, a hátrányosan megkülönböztetetteket ez nem érdekli. Nekünk kellene valamilyen olyan általános korlátot szabni az átmenet idejére, amely a nyugalmat biztosítaná. Akkor, amikor mindnyájan tudjuk, hogy a lakások bel ső karbantartását teljesen a lakók és a bérlők kezelték már évek óta, tisztességtelen lenne az eladásoknál a teljes árat beszámítani. És ezzel áttértem a másik kérdéskörre, amelyet érintenék: kérném a Parlamentet, hogy figyeljenek arra az indítványra, misz erint 50%nál magasabb árért a lakónak ne adhassák el azt a bérlakást, amelyben hosszabb ideje lakik. Ez az 50%os határ mindenképpen méltányos lenne, tekintettel arra, hogy az elmúlt időkben több mint 200000 lakást vásárolhattak meg 15 és 30% közötti érté kért. Néhány önkormányzat rendeleti szinten saját hatáskörben intézkedett arról, hogy a vevő, bentlakó, vételi joggal rendelkező bérlő, ha kárpótlásra jogosult és kárpótlási jeggyel fizeti a lakását, akkor 15%ért megkaphassa. Ezt a helyi kezdeményezést sz eretném módosító indítványommal országossá tenni. Úgy gondolom, hogy a részleges kárpótlás így egy olyan fordulatot vehetne, hogy a lakással rendelkező, a bérlakásból öröklakáshoz jutó bérlő lényegében véve a teljest megközelítő kárpótláshoz jutna, hiszen egy lakást kapna 15%ért, ami azt hiszem, nagyon jó hatással lenne azoknak a kárpótoltaknak a közérzetére, akik kárpótlási jeggyel kívánnak fizetni. Másik idevonatkozó csatlakozó indítványom, hogy miután a kárpótlás útján lakáshoz jutó közel 40 évig volt m egfosztva rendelkezési jogától, a lakása vonatkozásában ne lehessen korlátozni - miután megvette , tehát szabadon rendelkezzen, eladhassa vagy bármit tehessen a lakásával. Tehát a korlátozás ne vonatkozzon a kárpótoltakra. Többen beszéltek a kényszerbérbe adókról, a kényszerbérlőkről. Ezt én nem kívánom részletesen kifejteni, csak annyit mondanék erről, hogy a csatlakozó indítványom csak finomítani akarja a már beadott indítványokat azért, hogy ez a méltánytalan helyzet megoldódjon. Javaslatom lényege, hogy abban az esetben, ha nagyszámú kényszerbérbeadó van egy körzetben, akkor költségvetési támogatással is elő kell segíteni a megoldás keresését, ugyanakkor a privatizációból származó bevételeket ne csak lakásfelújításra és ehhez hasonló tevékenységre lehess en fordítani, hanem a kényszerbérletek felszámolására is. További javaslatom, hogy amikor az önkormányzatok felmérik az igénylések jogosságát, meghatározzák, hogy ki minősül lakással nem rendelkezőnek, és azt, hogy mik a lakáshoz jutás feltételei, akkor ne feledkezzenek meg a kényszerbérletek számbavevéséről, mert tapasztalatom az, hogy pontosan nem is tudjuk, hány ilyen bérlet létezik jelenleg. Javaslatom legfontosabb része - és ezt fogadóóráim tapasztalatai alapján meggyőződéssel kérhetem a Parlamenttől , hogy 1996. december 31ig azok a kényszerbérletek, ahol a bérlő '52 után
