Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
517 Én különösen az együttes jelentés 97. pontjában találhatóra szeretném felhívni a figyelmet, tekintettel arra, hogy ugyan volt olyan bizottság, ahol ez az indítvány nem kapott támogatást, sőt csekély mértékű támogatást sem, de volt olyan bizottság, amely elfogadta. Ahogy ma már itt utaltak rá a szónokok közül, az e mberi jogi bizottság például elfogadta ezt az indítványt. Szeretném ezt a képviselők figyelmébe ajánlani, ugyanis úgy vélem, hogy ez nagyon pozitív módon és nagyjából a mostani magyarországi helyzetnek, a történelmi változásoknak és ugyancsak a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően próbálja ezt a mindig sok vitát kiváltó kérdést rendezni. Ezen túl a többi módosító indítványunk végül is arra törekszik, amire a törvény előkészítői is törekedtek az elmúlt hónapokban, nevezetesen, hogy az ismert alkotmánybírósági ítéletet - amely az egyházi ingatlanok visszaadása kapcsán született , annak idevágó passzusait a törvényszövegben szerepeltesse. Ez egy helyes törekvés a törvény előkészítői részéről, mi is erre törekedtünk, ugyanis voltak olyan részek, amelyek nem kerü ltek bele a törvényszövegbe. Például ilyen a már előbb említett problémakörben, tehát a lelkiismereti szabadság biztosítása ügyében az az elv, amelyet az alkotmánybírósági döntés kimondott, nevezetesen, hogy a kisebb áldozatot végül is azoktól várhatjuk el , akik az önkormányzati vagy az állami iskolákba járnak. Mi ezt szeretnénk nevesíteni is a törvényszövegben. A másik terület, amiről szeretnék néhány szót szólni - amit a bevezetőmben is említettem , az az esélyegyenlőség, a társadalmi esélyegyenlőség, az iskolaszerkezet kérdése. Itt az általános vitában én hosszasan beszéltem arról, mi milyen jelentőségét látnánk annak, hogy egy olyan iskolaszerkezeti modellt alakítsunk ki, amely alapvetően a mostanira épít, de végül is meghagyja azokat a szabadságokat, a zt a mozgáslehetőséget, amit egyébként a mostani törvényjavaslat is - végül is helyesen - próbál kialakítani. Viszont amivel mi nem értünk egyet, az a javaslatnak pontosan azon álláspontja, hogy végül is nincs benne egy állásfoglalás az iskolaszerkezet mil yenségével, irányával kapcsolatban. És ez egy nagyon nagy veszélyt hordoz magában, nevezetesen lehetővé teszi a kaotikus állapotok kialakulását az elkövetkezendőkben az iskolastruktúrában. Mi úgy gondoljuk, a mostanira kell építeni. Nem gondoljuk azt, hogy a mostani tökéletes lenne, de mivel ez adott, ebből lehetne továbblépni. Tehát alapvetően szerintünk a nyolcosztályos struktúrát kellene megtartani, amellett, hogy nyitva hagynánk a lehetőséget a másfajta iskolák kialakulására is akkor, hogyha megvannak a megfelelő kapcsolódási pontok az általános, a középiskola és akár a felsőoktatás között is. Ezen túl pedig még a társadalmi esélyegyenlőség szempontjából is szerintünk jelentősége lenne a hosszabb távú alapfokú képzés megtartásának, hiszen ez olyan különb öző rétegeket, különböző csoportokat tartana együtt az iskolában, amelyeknek fontos lenne, hogy egy toleráns magatartás jegyében, egymás problémáit megismerve, az egymás iránti tapasztalatokat megszerezve tudjanak egy iskolában együttműködni, és később ez vélhetően befolyásolja majd a társadalomban való együttműködésüket is. Nem akarok most, ezen túl részletesen beszélni a faluváros ellentétről, vagyis hogy hogyan értéktelenedhetnek el majd az általános iskolák a mostani koncepcióban. Ezzel kapcsolatban kü lönösen a 230. pontban lévő módosító indítványunkra szeretném felhívni a figyelmet. Zárójelben jegyezném meg itt az iskolaszerkezettel kapcsolatban és oda kapcsolódóan az óvodák ügyében, hogy ugyancsak az emberi jogi bizottság elfogadott egy olyan indítván yunkat, amely azt irányozta elő, hogy a törvényjavaslat eredeti szövegével szemben ne legyen kötelező az óvodába járás az 5. életév után, hanem ez választható legyen, ez egy alternatíva legyen. Szerintünk ennek ugyancsak jelentősége van; aki kívánja, válas sza ezt, de aki nem kívánja, annak a számára ne legyen kötelező egy ilyen kötelezettségnek való megfelelés. Egyébként ebben részünkről semmiféle óvodaellenesség nem munkál, hozzátenném, hiszen közismerten mi az óvodák intézményét támogatjuk, és szeretnénk is segíteni ezt, hiszen minden embernek magának kell eldöntenie a saját életlehetőségei és társadalmi helyzete alapján, hogy hogyan próbálja segíteni gyermeke nevelését.
