Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FAZEKAS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
509 Ami a legfontosabb számomra, az a stratégiai kérdéseket érintő módosító indítványok cs omagja. Itt azt kell először is megjegyeznem, hogy egyszer már egy általános vitában felszólaltam és ott elmondtam, hogy sok hibája van ennek a törvénynek, de a legnagyobb hibája - ami ma még nem hangzott el - az, hogy elkésett, alapvetően elkésett. Ezt a törvényt mindjárt az új Parlament működésének a legelején kellett volna megtárgyalni, konszenzus alapján meghozni, mert meggyőződésem és azt hiszem, ezt mindenféle tapasztalat bizonyítja is, hogy a térségek elmaradása elsősorban a képzésben leledzik, vagy abban gyökerezik. Tehát ha azt akarjuk, hogy például az elmaradott térségekre legyen az Országgyűlésnek, a Kormánynak, általában a hatalomnak koncepciója, akkor a gyökereinél kell megragadni ezt a koncepciót, és onnan kiindulva kell kiépíteni egy kész terv ezetet. És ez többek között épp az oktatással kezdődött volna, nyilván mással is folytatódott volna, tehát az oktatási törvény stratégiailag elkésett pillanatban került elénk, és sajnos most is úgy került elénk, hogy ma sem hordozza azt a közmegegyezést, a mi közmegegyezésnek látszódott még az új Parlament hivatalba lépésekor, hogy tényleg stratégiai kérdésnek tekintie ez a Parlament az oktatást. Ilyen stratégiai jellegű javaslatom volt néhány, amelyek az 52. §hoz csatlakoznak, az 52. § különböző pontjaiho z. Ez mind arról szól egyébként, hogy a tanítási órák számát csökkenteni kellene. Megint visszautalok arra az előbbi kijelentésemre, hogy nem biztos, hogy a kötelező óraszámban oktatott tantárgyak jelentik az oktatás igazi megoldását. Ezekkel is lehet nyil ván operálni, de egy dinamikusabb, alkalmazkodóképesebb oktatás talán jobban elképzelhető úgy, ha nem kötjük meg a kötelező óraszámot olyan nagymértékben, mint ahogy ez a törvénytervezet megteszi. Tehát az 52. §hoz csatlakozó módosító indítványok mind err ől szólnak, hogy jó lenne egyrészt a diákok kötelező terhelését csökkenteni - mert ma olyan terhelésük van a diákoknak, hogy több mint egy 8+8+8nak megfelelő elfoglaltság , másrészt pedig egy szabadságfokot adhatna az oktatóknak, a tanároknak is, hogy ne m kötelező órák keretében is meg lehet oldani azokat a problémákat, amelyeket meg akarnak oldani, illetve azokat a nevelési feladatokat, amelyeket meg akarnak oldani. A legsúlyosabb a stratégiai jelentőségű módosító indítványaim közül az, amire a bizottság ban olyan vélemény hangzott el, hogy szívük szerint támogatják, de egyéb objektív szempontok miatt nem támogatják. Ez a 3. számú melléklethez csatlakozó módosító indítvány, amikor is a létszámhatárokra vonatkozó csökkentést irányoztam elő. Szakmailag azt h iszem, ez alátámasztható, ezt nem vitatta senki, az is elhangzott, hogy pontosan alátámasztható, hogy körülbelül ezek a létszámarányok teljesíthetők. Én nem is hiszem, hogy szakmai alátámasztást kellene most mondani, hanem azt kellene mondanom, hogy példáu l itt fogható meg az, hogy valóban stratégiai célnak tekintie az oktatási kormányzat, illetve az oktatási bizottság az alapvető oktatás kérdését. Azt hiszem, itt az látszik - és emiatt is voltam többek között szomorú , hogy ma talán még nem jól működik a parlamenti demokrácia. Nekem, mint nem bizottsági tagnak, az volt a tapasztalatom, hogy a bizottság úgy viselkedett, hogy amire a Kormány képviselője azt mondta, hogy nem, arra a bizottság automatikusan nemet mondott, amire azt mondta, hogy igen, akkor ar ra automatikusan igent mondott. Számomra nem ez jelenti a hatalommegosztást, nem ez jelenti a demokráciát, én elvártam volna ettől a szakbizottságtól, hogy szakmai lobbyszempontokat képvisel. Itt nyilván nem a tanárok fizetéséről van szó, hanem arról van s zó, hogy oktatási lobbyt képvisel, azt a fontosságot próbálja hangsúlyozni, hogy igenis, a kormányzaton belül is van egy ilyen hangsúlyeltolódás, hogy van egy olyan csoport, van egy olyan szakmai csoport, amely rendkívül fontosnak tartja azt, hogy bizonyos prioritások jussanak érvényre az oktatás területén. Nem tudom, így működike például a honvédelmi bizottság, de azt pontosan tudom, hogy ma már ott tartunk, hogy ha legálisan vagy nem legálisan - nyilván így legális inkább, rosszul fejeztem
