Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - PÉLI TAMÁS (MSZP)
505 PÉLI TAMÁS (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Elsődlegesen egy fontos észrevételemet szeretném megosztani önökkel, hogy Magyarország történelmében és történetében először van lehetőségünk arra, hogy egy oktatási törvényt tárgyaljunk akkor, amikor ez az ország független, semmilyen különböző lábneműk nem tapossák a nemzetet. E z egyedülálló, és valóban nagy felelősséget is ró így ránk. Ezekkel a puszta és egyszerű tényekkel valószínűleg önök is tisztában vannak. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy nagyon konzervatív, nagyon hézagos, és ha a fajsúlyát vizsgáljuk, igen könnyű, l égnemű ez a törvénytervezet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a koalícióból is 40% módosító javaslat jutott be a mintegy 800 módosító javaslatba. Én azért nem csatlakoztam frakcióm módosító javaslatainak meglehetős mennyiségéhez - mely a 10%át teszi ki a 800nak , mert nem akartam 801et, 802t, 803at - és sorolhatnám - beadni, hiszen itt alapvetően fontos, és nem csupán a módosító javaslatokkal megoldható problémákkal kell szembenéznünk. Egy Rembrandtfestmény restaurálása igen nagy feladat, de hálásabb feladat, mint egy ismeretlen kortárs mester képét rendbe hozni, tudniillik egy Rembrandtfestmény értéke alapvetően sokkal nagyobb, sokkal nagyobb minőséggel találkozunk szembe, míg egy ismeretlen kortárs festőnél, ha rendbe hozzuk is a képét - kisebb értéket ugyan könnyebben oldunk meg , de valójában nesze neked, fogd meg jól alapon nem csináltunk olyan sokat, mint amit elvártak volna tőlünk azok, akik ebben a műalkotásban gyönyörködni szerettek volna. Az elmúlt évszázad második felében olyan oktatási törvénytervezet született, ami hatalmas lehetőséget biztosított mindazok számára, akik írni és olvasni nem tudtak. Ez egy porosz rendszerre, egy meglehetősen avítt és konzervatív struktúrára építkező törvény volt, de a maga korában egyedülálló, és azok között a történelmi és társadalmi körülmények között igen előremutató. Ezt követően legközelebb ilyen mélységben és ilyen megrendítően csak a második világháború után, egy vitatható változást követően volt reformja, valódi, igazi reformja az oktatási törvénynek. Ezt nagyon sokféleképpen lehet értékelni, de hogy sokkal elsöprőbb volt, mint a jelenlegi, azt onnét lehet felmérni és megmérni, hogy Magyarországon az ötvenes évek második felére az analfabetizmus felszámolódott, és mindenki, aki ebben az ors zágban magyar állampolgár volt, írni és olvasni tudott, még a cigányok is. Most, amikor 1993at írunk s - mint mondtam volt - legitim, szabad, demokratikusan választott Parlament előtt tárgyalunk egy olyan törvénytervezetet, amelynek kapcsán igazán megmére ttethetett volna a változás, melynek kapcsán bebizonyosodhatott volna, hogy rendszerváltás történt, melynek kapcsán képesek lennénk olyan kondíciókban átlépni a XXI. évszázadba, hogy végre tényleg helyet találjunk Európában - ezeket a lehetőségeket úgy érz em és úgy látom, sőt tudom, hogy nem jelenítette meg a törvénytervezet. Nem destruktív szónok szeretnék lenni, ezért azt kell mondjam, hogy ne kérjenek számon alternatívákat rajtam, hiszen az ellenzék minden értő és felelős képviselője ezeket az alternatív ákat a módosító törvénytervezetekbe, javaslatokba megtette. Azért kértem szót, és azért használok még el néhány percet mindannyiunk drága idejéből, hogy még nagyobb súllyal döbbentsem rá a tisztelt Házat, hogy ez a törvénytervezet ma Magyarország számára v alóban a lenni és nem lenni kérdését veti fel. Az oktatás az egyedüli olyan terület, ami minden más vonatkozásában életmentő övet jelent egy nemzet, és jelen esetben a mi hazánk számára. Az oktatás az, ahol a demokrácia leginkább megjeleníthető, és itt kon zervativizmussal találkozom léptennyomon ebben a törvénytervezetben. Nekem sajnos, nem volt alkalmam és energiám mind a 800 módosítást elolvasni, nagyobb részét megismertem. Azt kell tapasztalnom, hogy tisztelt koalícióban ülő, dolgozó képviselőtársaim is érezték, érzékelték ezt a fajta konzervativizmust. Érzékelték, hogy ez a törvénytervezet könnyű, és akkor még nagyon finom voltam.
