Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. július 6. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 7. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KARSAI PÉTER, az oktatási, ifjúsági és sportbizottság elnöke, előadó: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KARSAI PÉTER, az oktatási, ifjúsági és sportbizottság elnöke, előadó: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BEKE KATA (független)
495 Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Az általános vitában magam is üresnek neveztem a közoktatásra vonatkozó törvényjavaslatot, a sok betű mintha el kívánná fedni a koncepció és a szükséges mellékletek, elsősorban a nemzeti alaptanterv hiányát. A módosító indítvá nyok nagy, 800hoz közelítő, a csatlakozó módosító indítványokkal azt meg is haladó száma tehát nem véletlen és nem a képviselők túlbuzgóságából fakad. Valamennyi módosítványcsomag mögött koncepció áll és az a remény, hogy közös munkával sikerülhet javítan i a törvényjavaslat minőségén, és ha nem is kielégítő színvonalúvá, de legalább elfogadhatóvá tenni azt. A kompromisszum reményében magam is kompromisszumra kényszerítettem önmagam, ezért terjesztettem be mindössze 52 módosító indítványt és nem 85öt, avag y 90et, annak tudatában, hogy képviselőtársaim majd beadnak olyan módosítványokat, amelyekkel magam is egyetértek, elsősorban a centralizáció - Karsai Péter elnök úrnak felelem tisztelettel , a kétségbe nem vonható centralizációs tendencia, másrészt pedi g az ugyancsak kétségbe nem vonható aszociális tendenciák ellensúlyozásaként. Magam, néhány részletkérdésen túl, olyan módosító indítványokat terjesztettem be, amelyek, újra csak kompromisszumra készen, nem feszítik szét a törvényjavaslat kereteit, mégis k itörési pontokat jelenthettek volna, jelenthetnének egy magasabb színvonalú minőség irányába. A következőkben csak ezekről a javaslatokról kívánok beszélni. Az együttes jelentés 158. száma alatt a 16. §hoz beterjesztett módosító indítványom külön jogszabá lyt kívánt a pedagógusképzés tartalmi, gyakorlati követelményeinek egységesítéséről. Jelenleg a tanító- és tanárképzés színvonala egyenetlen, s a diploma megléte semmiféle garanciát nem jelent annak tartalmára vonatkozóan. A 326. szám alatt új, 37. §ra ir ányuló módosítványom a pedagógusok posztgraduális képzésének országos rendszerét kívánta kialakítani, az ugyanis mind a mai napig nem létezik. A pedagógusok posztgraduális képzése vagy esetleges vagy formális, másfelől pedig hihetetlenül nagy terheket ró r ájuk, nagyon sok esetben a napi munkájuk rovására. A 255. szám alatt a 26. § (4) bekezdését kiegészítő javaslatom a képességvizsgát, más szóval a készségvizsgát vezetné be az általános iskola IV. évfolyama után, az alapkészségek: az írás, olvasás, szóbeli és írásbeli önkifejezés, számolás elsajátítását mérő, természetesen a gyermekek életkorához alkalmazott módszerekkel. Jelenleg ugyanis, mint több évtized óta, írni, olvasni, beszélni alig tudó gyerekek sokasága kerül tovább az alsó tagozatból s nivellálja lefelé a felső tagozatot, majd a középiskolát. A 283. számú, a 28. § (5) bekezdésének módosítását javasló indítványom az érettségi mellé bevezetné a középiskolai záróvizsgát. Az előbbi felvételi vizsgával, az utóbbi felvételi vizsga nélkül jogosítaná fel a fiatalokat felsőfokú tanulmányok folytatására, természetesen tiszteletben tartva a felsőoktatási intézmény speciális követelményeit, például az alkalmassági vizsgákat. Az érettségi színvonala így - a középiskolai tanárok kiszámítható reakcióit is figyelem be véve - automatikusan megemelkedne, és nem árasztanák el az országot az elvben elégséges szintű, a gyakorlatban azonban elégtelen szintű érettségizettek. A pedagógusképzés, a posztgraduális képzés, az elemi szintű képességvizsga, és a becsületét, rangját fokozatosan visszaszerző érettségi vizsga jogszabályi kereteinek kidolgozására éppen elegendő volna az a szűk egy esztendő, amely a jelenlegi művelődési kormányzat rendelkezésére áll. Sajnálatos, hogy nem ismerte fel önnön érdekét, hogy nem éppen sikeres három esztendeje után a magasabb színvonalú minőség megalapozására még lehetősége volna. A minisztérium képviselőjének határozott elutasítása után, a bizottsági vitákon végső soron csak azon múlott a döntés, mármint az, hogy a szakbizottságban megkapjae v agy nem kapja meg egyegy javaslat a bizottsági szavazatok egyharmadát, hogy éppen hány ellenzéki képviselő volt jelen. A kormánytöbbség, a minisztérium képviselőjét követve, a posztgraduális képzésre vonatkozó
