Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
40 Megkérdezem, hogy dr. Török Ferenc nevében esetleg szóle más, kapotte megbízatást… (Senki sem jelentkezik.) Nem. Tisztelt Országgyűlés! Akkor ezt az ált alános vitát most nem tudjuk lebonyolítani. A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Soron következik ezért a felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Emlékeztetőü l megemlítem, hogy az előterjesztést 10 472es számon kapták kézhez képviselőtársaim. A jelentkezés sorrendjében igyekszem megadni a szót képviselőtársainknak. A jelentkezők listáján első helyen Petronyák László képviselő úr neve szerepel - nincs a helyén. Akkor Mészáros Péter… Nincsen. Vastagh Pál - nincs. Rab Károly - nincs. Dr. Kávássy Sándor képviselő úrnak adom meg a szót, Független Kisgazdapárt. Felszólaló: Dr. Kávássy Sándor (FKgP) KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magas kultúrának Wilhelm Humboldt óta három alapintézménye ismeretes Európában, illetve a civilizált világban: a tudományos akadémiák, az egyetemek, főiskolák és a kutatóintézetek - az utóbbiakhoz számítva a levéltárakat, múzeumokat és a könyvtárakat is. Egyetem nek általánosan és régi idők óta elfogadott elvek és normák szerint csak azok a felsőoktatási intézmények tekinthetők, amelyekben négy fakultás keretében tanítják és művelik a tudományokat - ezek pedig a teológia, a jog, az orvostudomány és a bölcsészet. V égtelenül csodálkozom tehát, hogy miközben soha annyit nem fecsegtek és nem locsogtak ebben az országban Európáról, mint épp az elmúlt három évben, erről a legalapvetőbb, legfontosabb és legeurópaibb, sőt, egyetlen igazán európai tényről egyetlen szó sem e sik a tervezetben. És miközben csak bizonytalan utalások történnek az úgynevezett szakegyetemi rendszer feltétlenül kívánatos átalakítására, az 1. számú melléklet valójában kodifikálja az 1940es évek végétől "egyetemi reform" címszó alatt végrehajtott int ézményrombolást. Mert bár kétségtelenül igaz, hogy az úgynevezett egyetemi reform nyomán jelentékenyen bővült a felsőoktatási intézmények hálózata, az is tény, hogy egyidejűleg nagyarányú intézményrombolás ment végbe, amennyiben felszámolták a klasszikus é rtelemben vett egyetemeket, és létrehozták az úgynevezett szakegyetemi rendszert, a szakegyetemeket, amelyek viszont a szó klasszikus és európai értelmében nem egyetemek. Ahol ugyanis nem négy fakultás keretében folyik a tanítás és a kutatás, az nem egyete m. Lehet akadémia, főiskola vagy más. Magyarázhatják a bizonyítványt, akiknek van miért magyarázkodniuk. Én Klebelsberg Kunóval vallom, hogy a csonka egyetem nem egyetem. Ezzel összefüggésben le kell szögeznem, hogy a lehető legjótékonyabban hatna, és való ban európai szellemiséget hozhatnának az egyetemek falai közé, ha visszatérhetnének a teológiai karok. És ha már az intézményrombolásnál tartunk, a dolgok egyéb vonatkozásaira sem felesleges kitérni, minthogy korántsem csak a kereteket rombolták porig, han em a szellemet is, és - tetszik, nem tetszik - ezekről is szólni kell, amikor a jelen tervezetet tárgyaljuk. A fentiekben már hivatkozott egyetemi reform a magyar szellemi élet lefejezését, a magas entellektüellek, a szellemi arisztokrácia földbe verését j elentette. A legfényesebb szellemeket vágták ki máról holnapra az egyetemekről. Elég mindennek illusztrálására a közismert példával Sánta professzor kálváriájára és tragédiájára utalni. Az egyetemek falai között didergett vagy megfagyott a szellem. "Akinek homlokán ott vigyázatlankodik
