Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 21. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adókulcs 1993. október 1-jei emelésével összefüggő lakossági kompenzálásáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati ... - PINTÉR ISTVÁN, a FKgP vezérszónoka:
24 Köszönöm. Szólásra következik Pintér István, a kisgazdák képviselőcsoportjának vezérszónoka. Felszóla ló: Pintér István a kisgazdaképviselőcsoport nevében PINTÉR ISTVÁN, a FKgP vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A pótköltségvetéssel gyakorlatilag egyidejűleg benyújtott, az általános forgalmi adóról szóló törvénymódosítás tárgyalá sakor két körülményt kell megvizsgálnunk. Az egyik az, hogy a két jelentős nagyságrendű körben, azaz a gyógyszerek és háztartási villamosenergia területén a nullkulcsos megszüntetés, illetve egyéb területen a 6%os kulcs 10%osra emelése milyen mértékben n öveli a lakosság terheit. Ugyanis ne felejtsük el, hogy nem lehet könnyedén olyan döntést hozni, ami a fogyasztó, a lakosság mint végső felhasználó és egyben adófizető széles rétegeit érzékenyen érinti. Tehát ésszerű, logikus, reális alapokon nyugvó és fők éppen elfogadható magyarázatot kell adnunk a forgalmi adókulcsok emeléséről. A másik tényező, amit figyelembe kell vennünk az, az, hogy az állami költségvetés helyzetének megszilárdítása valóban megkövetelie a javaslatban megfogalmazott módosításokat, vag y kínálkozike esetleg más járható út is. Könnyedén lehetne azt válaszolni, hogy természetesen van. Csökkentse a költségvetés a kiadási oldalt, és máris eléri azt, hogy nem kell megemelni az áfakulcsokat. Meglátásunk szerint mindkét megközelítés tartalmaz igazságokat, azonban vannak gyenge pontjai is. Nézzük először a költségvetést. Az általános forgalmi adó az az adónem, amelynek működése, behajtási, visszaigénylési mechanizmusa az egyik legkiforrottabb, ellenőrzése megoldott és az adóhatóság is felkészül t a feladatokra. Így tehát természetes, hogy a törvényalkotói szándék mögött meghúzódik az a reménység is, hogy ez a bevétel legalább biztos. Biztos, hogy befolyik az államkasszába. Nem úgy, mint a rosszul becsült privatizációs bevételek, a pénzintézetek o sztaléka, vagy az állami vagyon utáni részesedés. Ez utóbbiak kapcsán felmerül a kérdés: a monetáris politika lazulása, a privatizációs mechanizmusok lazulása, a rosszul meghozott döntések vagy a rossz költségvetés következtében a lakosság képese a kívánt többletterhek viselésére? Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a Kormány által javasolt módosítás nem csupán 1,8 százalékponttal emelné a vásárolt áruk fogyasztási adószintjét, hanem ezt meghaladó mértékben. A fogyasztói árszint emelkedése maga után vonja az i nfláció emelkedését is, ami kihat a kamatok szintjének alakulására. Nem lehet arra számítani, hogy a fogyasztás legalább a mai szinten marad, sőt nem tartjuk kizártnak azt sem, hogy relatíve csökkenő lesz. Ha pedig a lakosság a tartalékaihoz nyúl, akkor a belső államadósság finanszírozhatóságának a kérdése válik bizonytalanná. A már amúgy is összeomlott betéti kamatok piacán nem várható növekedés, ezzel összefüggésben a bankok lesznek ismét azok, amelyek a költségvetési hiány növekményének finanszírozására kibocsátott államkötvények vásárlói lesznek. Tekintve, hogy ezzel irreálisan alacsony kamatot tudnak realizálni, magasan tartják ugyanakkor az üzleti szektor felé közvetített hitelek kamatlábait. Ez azt jelenti, hogy mind a beruházások, mind a fejlesztések volumene csökken. Az induló vállalkozások megtorpannak, vállalatok, vállalkozók csődbe juthatnak, a mezőgazdasági induló vállalkozókat és azok különböző társulásait pedig már az indulásnál kilátástalan helyzetbe hozza. A mezőgazdasági termékek körét érint ő általános forgalmi adókulcsokról néhány gondolatot. Azzal, hogy növekszik az említett termékkör fogyasztói ára az áfa emelése miatt, értelemszerűen csökken az iránta megnyilvánuló kereslet, vagyis az ágazat kevesebb reáljövedelmet tud realizálni. Becslés ünk szerint a kompenzációból másfél milliárd forintot tud juttatni az élelmiszerekre. Ezzel szemben 3,54 milliárd forintot jelent az árakban az általános forgalmi adó növelés. Így csak két dolgot lehet tovább mélyíteni: a válságot és a társadalmi feszülts éget.
