Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A területfejlesztési támogatás irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
1113 Frakciónk a jövőre nézve is elvárja, hogy az országos léptékű gazdasági orientációval vagy a térségi fejlesztési lehetőségek körvonalazásával segítsük par lamenti, kormányzati és helyi szinteken a reménytelen településeket. Reményeink szerint ennek az előterjesztésnek a parlamenti jóváhagyása is ehhez segít hozzá valamennyiünket. Tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm szépen. Most Vastagh Pál képviselőtársunk a Magyar Szocialista Párt részéről szólal fel. Átadom a szót. Felszólaló: Dr. Vastagh Pál (MSZP) VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen egyetértek a miniszter úrral, ez egy nagyon fontos döntés, nagyon sokan várják, több száz település és több százezer ember. Ugyanakkor némi magyarázattal is tartozunk, hiszen 1993. április 30ig kellett volna döntenünk erről a kérdésről. Jó lett volna, ha a miniszter úr részletesebben szólt volna, hogy mi ennek a késlekedésnek a valós oka. Úgy érzem, valamennyiünk által ma már általánosan elfogadott, hogy a modern állam nem mondhat le a regionális politika formálásáról, nem mondhat le a területi különbségek mérséklésér e irányuló politikáról. Legyen szó bármilyen piacgazdaságról, a modern állam ezt a feladatát nagyon fontosnak tekinti. Éppen tegnap volt alkalmam a svéd állam ilyen jellegű tevékenységéről az egyik napilapban igen színvonalas elemzést olvasni. Természetese n az anyagi eszközök szűkössége ezt a tevékenységet eredményességében befolyásolja, de az államnak ezt a feladatát semmiképpen nem lehet elvitatni. Természetesen, ha ez állami feladat, és ezt elismerjük, akkor ennek a feladatnak a megvalósításához intézmén yrendszerre van szükség, és jogi fundamentumokra van szükség. Több olyan ígéretnek voltunk részesei már az elmúlt években, hogy az Országgyűlés napirendjére tűzi majd a területfejlesztést, a regionális politikát átfogóan szabályozó törvényjavaslatot. Elősz ör 1991ben jelent meg a Kormány jogalkotási tervében, majd 1992ben konkrét ígéretek hangzottak el. Az Országgyűlés más oldaláról is több kezdeményezés született, volt határozati javaslat, amely a Kormánynak ilyen irányú tevékenységét kívánta ösztönözni. Múlt esztendő márciusában a szocialista képviselőcsoport terjesztett be egy törvényjavaslatot a regionális politika intézményeire és eszközeire. Tehát nem értjük ezt a késlekedést. Ha az ember az okokon gondolkodik, hogy vajon miért nincs ilyen törvényjavaslat, vagy miért nincs még ilyen elfogadott törvény, akkor csak arra a következtetésre tud jutni — legalábbis magam arra a következtetésre jutottam — , hogy a kormányzatban a tárca n incs abban a pozícióban, hogy ezt a törvényjavaslatot eredményesen átvigye és a Ház asztalára tegye. Valószínűleg azért, mert a különböző tárcák között nincs egyetértés abban a tekintetben, hogy a regionális politikának ki a fő felelőse, ennek milyen intéz ményrendszere legyen, és milyen eszközei legyenek. Ha ez az egyetértés nincs meg a kormányzaton belül, akkor mi, az országgyűlési képviselők természetesen ilyen törvényjavaslatot hiába várunk. Jó lenne, miniszter úr, ha ezt a problémát is megvilágítaná szá munkra. Ugyanakkor 1991 és 1993 között négy kormányhatározat született, amely öt megyére vonatkozó fejlesztési programot határoz meg. Kidolgozás alatt van az ötödik határozati javaslat, amely egy hatodik megyére, HajdúBihar megyére vonatkozik. Erről is sz ó esett. Véleményemet alkalmam volt elmondani a Parlament területfejlesztési munkabizottságában is. Ezt az előterjesztést úgy minősítem, hogy a tárca egy próbálkozást tesz arra, hogy egyrészt megoldja a területfejlesztési alap felhasználásáról szóló törvén yben foglaltakból adódó feladatait; másrészt pedig megpróbáljon olyan irányelveket és olyan elveket visszahozni a Ház asztalára, amelynek törvénybe való elvek és törvénybe való célok. Ennek a kettőnek az ötvözése, bármilyen jó célt szolgál, gyakorlatilag n em megfelelő formában kerül a Ház asztalára.
