Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitájának folyt... - ELNÖK (Vörös Vince): - ILKEI CSABA, DR. a független képviselőcsoport vezérszónoka:
1104 Attól a pillanattól, hogy az igazságügyminisz ter utasítást adhat a legfőbb ügyésznek, már csak fikció az ügyészi szervezet függetlenségéről beszélni. A 2. §hoz fűzött részletes indoklás nem is hagy kétséget a politikai szándék felől, idézem: "A Parlament előtt ne egy alapvetően szakmai irányításra h ivatott állami főtisztviselő, hanem a politikus miniszter viselje a politikai felelősséget." Ezzel kapcsolatosan Tóth Károly alkotmányjogász, egyetemi adjunktus egy nyilatkozatában rámutat, hogy ameddig a vádmonopólium az ügyész kezében van, addig ő mérleg eli, hogy a bűncselekmény elkövetőjével szemben elegendő bizonyíték álle a rendelkezésére ahhoz, hogy a vádemelés megalapozott legyen. Ha nincs elég bizonyíték, nem emel vádat, mert a felmentéssel végződő bírósági eljárás rontja az ügyész tekintélyét és a z állampolgárt is fölösleges zaklatásnak teszi ki. A tervezett változtatás viszont azt is jelenti, hogy az igazságügyminiszter a legfőbb ügyészt akkor is vádemelésre utasíthatja, ha nincs elegendő bizonyíték. "És ha ez bekövetkezik" — mutat rá az alkotmányjogász — , "a legsötétebb diktatúrákat megszégyenítő törvénytelenségek kora köszönt ránk." Idéztem őt. Bárkit bíróság elé állíthatnak ártatlanul, a legkisebb gyanú nélkül vagy valamiféle koholt bizonyítékok alapján. Legfeljebb majd a független bíróság felmenti. Igaz, hogy addig évek telnek el — ezt én teszem hozzá — , reparálhatatlan megpróbáltatásoknak, egy előrehozott büntetésnek kitéve a gyanúsítottat. "Magyarán az ügyészség" — folytatja az alkotmányjogász — "ettől kezdve nem a büntetőeljárási törvény alapján dolgozik, hanem esetleg egy, az aktuálpolitikát túllihegő, szakmailag szürke miniszter kézi vezérlése alapján intézkedik." Igen, a politikai felelősség ezen a ponton válik veszélyessé — tisztelt képviselőtársaim — , mert a politikai elkötel ezettséggel ölelkezik, hátha még ehhez politikai küldetéstudat és buzgó igyekezet is járul. Az ügyészség bekebelezése, kormányzati irányítás alá helyezése, sajnos, beleillik az újra központosító államhatalom törekvéseibe. Egy operatív testület totális elle nőrzést gyakorolhatna. Bármikor, a törvénysértés gyanúja és minden indoklás nélkül bevethető lenne a gazdasági, társadalmi és kulturális életben, ami gátlástalan önkényt hozna a munkahelyekre, lásd a már elfoglalt kulcsfontosságú intézmények hétköznapi gya korlatát és ismertté vált példáit. A sor tiszta. Az igazságügyminiszter megszerezte a megyei bíróságok elnökei kinevezési jogát, rajtuk keresztül befolyása van a helyi bíróságok vezetőinek összetételére. A vádhatóság közreműködésével azt állítanak bíróság elé, akit éppen akarnak. Gyakran hallani például az igazságügyminisztertől, hogy — idézem — : "Aki a változtatások ellen szavaz, az a jogállamiság teljes kiépítését akadályozza." Ugyanez Kónya Imrétől így hangzik: "Aki ellenzi az alkotmánymódosítást, az a parlamenti demokrácia intézményrendszerének kiépítése és a bűnüldözés hatékonysága ellen lép fel." Visszatérő érv, hogy ha az ügyészség nem áll a Kormány oldalán, akkor a végrehajtó hatalom nem tud felelősséget vállalni a bűnözés elleni harcért. A Kormány felelős a törvények végrehajtásáért, olvasható az 1. §hoz fűzött részletes indoklásban, ezen belül a büntetőjogi törvények és a büntetőjogpolitika optimális realizálásáért is. Ehhez megfelelő eszközökkel kell rendelkeznie, ami a rendőrség és más rendész eti biztonsági szervek mellett, elsősorban az ügyészség lehet. Így adná fel — tisztelt képviselőtársaim — az igazságügyminiszter úr a jogállami kontrollmechanizmust, az erőszakszervezetek ellenőrzését, a hatalommegosztás hétköznapi, jól bevált gyakorlatát . Már ma is döntően a Kormány alárendeltségében működő rendőrség, titkosszolgálat és egyéb nyomozásra feljogosított fegyveres testület befolyásolja, alakítja meghatározott módon a magyar kriminálpolitikát. (15.10)
