Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. június 22. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
111 A gyógyszernagykereskedelmi rendelet szerint az Or szágos Gyógyszerészeti Intézet kidolgozza a gyógyszernagykereskedelem személyi és tárgyi feltételeinek irányelveit és közzéteszi a Népjóléti Közlönyben. Azóta közel 100 engedélyt adtak ki, de az irányelvek még mindig nem ismeretesek. Minek nevezzük ezt eg y jogállamban? Az igaz, hogy szabálytalankodni nehéz ott, ahol nincs szabály, de a zűrzavart megelőzendő talán mégsem ez volna a követendő megoldás. Elképesztő történeteket lehet hallani, amiről nekem a "kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda" szöveg jut eszembe. Amelyik állításomhoz miniszter úr nem fűz kommentárt, azt kénytelen vagyok olybá venni, hogy azzal a tisztelt miniszter úr egyetért. Összefoglalva, további kérdéseim a következők: 1. Miért tűri el, hogy még a kormányprogrammal is ellentétes gy akorlat folyjon a gyógyszerellátás területén, meddig mehet ez még így tovább? 2. Milyen intézkedéseket tervez annak érdekében, hogy a szakma szabályai érvényesüljenek a gyógyszerellátásban? 3. Kívánjae az országos tiszti főgyógyszerészi és az Országos Gyó gyszerészeti Intézet főigazgatói posztját személyében is kettéválasztani? (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Surján László népjóléti miniszter urat, szíveskedjék az interpellációra válaszolni. Dr. Surján László népjólé ti miniszter válasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót. Kicsit nehéz szívvel válaszolok tisztelt képviselőtársam, mivel az előző interpellációban elég világos helyzetképet vázoltam föl, de úgy látszik, hogy nem sikerült elég hangosan beszélnem. Milyen jogalap hozta létre a gyógyszertári központok nagykereskedői tevékenységét? Ön is idézi most az előbb még ön által nem létezőnek képzelt szabályozást, de hát ez a szabályozás megértendő. Ebben a szabályozásban az van, hogy e rendelet hatá lya alá tartozó tevékenység keretében nem végezhet lakossági gyógyszerellátást. Ez azt jelenti, hogy más rendelet hatálya alá eső tevékenységben viszont végezhet. Ugyanazon engedély alapján nem folytathatja az egyiket meg a másikat. Egyébként pontosan ez a z, ami arra vezet minket, hogy minél hamarabb leváljon a hálózat a gyógyszertári központról - de ezt már kifejtettem az előbb. Az említett gyakorlatot az is indokolta, hogy a gyógyszertári privatizáció csak versenyhelyzetben lévő nagykereskedelem kialakítá sa után képzelhető el - ezt is elmondtam már az előbb. A másik problémakör, amit fölvet, az a kórházakban működő zárt forgalmú, illetve nyílt közforgalmú gyógyszertárak kérdése. Képviselő úr némileg tévesen van tájékoztatva. Először is egyes gyógyítóintéze ti gyógyszertárak zárt közforgalmú működése nem valamely hatóság félrenézése, szemlesütése - vagy milyen kifejezést használt , hanem szabályozottan egy olyan rendszerben történik, melyet a Népjóléti Minisztérium, az Országos Gyógyszerészeti Intézet, a Mag yar Gyógyszerész Kamara kórházi szervezete és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság szakértői közösen dolgoztak ki. Lényege, hogy a kórházból távozó beteg az utókezeléshez szükséges első gyógyszeradagot távozás közben még a kórházban vényre kivál thatja, és nem kell azzal éppen lábadozva lakóhelye környékén patikába vonulni. A vényforgalmi részlegek nem is valódi gyógyszertárak, nem az utcára nyílnak, az utca felé létezésüket nem jelzik. Távozó betegeken kívül a kórházi dolgozók vényeit is beváltjá k. Ön - nem tudom, milyen adat alapján - azt állította, hogy ez a tárdadalombiztosítás kárára van. Ha ismerné, amiről beszél, akkor tudná, hogy azokban a kórházakban, ahol ilyen folyamat elindult, 5%kal csökkent a kórház gyógyszerfelhasználása, mert kórhá zi kollégáink nem saját használatukra vitték el a gyógyszereket, hanem szépen lementek és megvásárolták úgy, ahogy minden állampolgárnál ez szokás. És a
