Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 31. kedd a nyári rendkívüli ülésszak 13. napja - A Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VASTAGH PÁL, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1084 Ami pedig harmadikként a hatalommegosztás követelményeiből történő természetes megoldásnak tartja az ügyészség kormány alá rendelését, ezzel kapcsolatosan az a véleményem, hogy a hatalommegosztás elvéből feltétlenül és szervesen nem következik a kormány alá rendelés megoldása. Ugyanis a középpontban a hatalommegosztás rendszerében a fékek és egyensúlyok rendszere áll mint az államszervezet alkotmányos működésének legfontosabb feltétele. Csorbát szenvede ez a jogállami e lv abban az esetben, ha az ügyészség nem kerül a Kormány alá rendelésre? Véleményem szerint nem, sőt inkább az alárendelés veszélyezteti. Ugyanis a jelenlegi magyar alkotmányos berendezkedésben — legalábbis, ami a Kormány alkotmányos státusát illeti — megl ehetősen erős kormányzati pozíció alakult ki az alkotmánymódosítást követően. Ha az Igazságügyi Minisztériumnak az ügyészséggel szembeni lehetőségei — irányítása, utasítási jog és személyzeti jogosítványai — erőteljesen növekednének, akkor nyilvánvalóan ez a helyzet megváltoztatja egyébként az Országgyűlés és a Kormány viszonyát is, és még inkább a Kormány javára tolná el a kialakult egyensúlyt, tehát a kormányzati túlsúlyt növelhetné. Másrészéről pedig — és ez más képviselőtársam véleményében is elhangzott — számolni kell annak a lehetőségével, esélyével — és egy következő alkotmányozás során meggyőződésem, hogy ez egy reális igény és követelmény — , hogy a Kormánytól független ellenőrző intézményrendszer kiépülése válik szükségessé. Ennek bizonyos elemei má r létrejöttek eddig is, mint például az Állami Számvevőszék, amely a Kormánytól független parlamenti ellenőrző szerv, funkcióját tekintve — ha nem is pontosan — , rendeltetését tekintve közelít ehhez a pozícióhoz az állampolgári jogok országgyűlési biztosán ak intézménye, amely szintén független parlamenti közigazgatást is ellenőrző szervként működik, és ebben a funkciókörben, ebben a feladatkörben jelentős szerepet vállalhat az ügyészség is úgy, mint nem a Kormányhoz tartozó ellenőrző szerv, hanem a Parlamen thez tartozó független ellenőrző szerv. Ebben a témakörben én irányadónak azt az 1947ben Bibó István által kifejtett gondolatot tartom, amit akadémiai székfoglalójában mondott el, hogy "A hatalommegosztás elvének lényege a hatalomkoncentráció elkerülése, nem pedig az, hogy e fő alkotmányos cél érdekében az alkotmányozó hány hatalmi ágat nevez meg." Végezetül az érvek sorában gyakran hallhattuk azt az érvet, ami úgy szól, hogy az ügyészség kormányzati alárendelése nélkül a Kormány a büntetőpolitika érvényes ülésében eszköztelenné válik. Vajon, megálle ez az érv, elfogadhatjuke ezt az érvet? Először is úgy vélem, le kell szögezni, hogy a büntetőpolitika érvényesítése és végrehajtása nem kizárólagos feladata a Kormánynak a jelenlegi alkotmányos szabályozás sz erint, ez megoszlik a Kormány, az ügyészség és a bíróság között. Valójában tehát a Kormány egyáltalán nem tekinthető eszköztelennek, mert a bűncselekmények üldözésének leglényegesebb szakaszában, a bűncselekmények felderítésében, amely a büntetőeljárás meg határozó mozzanata, a Kormány által irányított rendőrség van hangsúlyos szerepben. Az 1990es adatok szerint a rendőrség végezte a bűncselekmények felderítésének több mint 90%át. Ha a bűncselekmények felderítése nem történik meg a vádemeléshez szükséges m értékben és szükséges alapossággal, ha a nyomozóhatóság a bűncselekményeket nem deríti fel a vádemeléshez szükséges mértékben, akkor nem várható az sem, hogy az ügyészség vádat tudjon emelni. Ennek a leghatásosabb eszköze és intézménye a rendőrség kezében van. Ugyanakkor a Kormány eszközei természetesen — parlamenti többségénél fogva — meghatározó súlyúak és jelentőségűek a jogalkotásban, és ez is megfelelő eszközt és lehetőséget biztosít a Kormány számára. Összegezve tehát, azok az érvek, amelyekkel a java slatot alátámasztani igyekeznek az előterjesztők, végül is valamennyi ponton lényeges kritika tárgyát képezhetik és egyáltalán nem kizárólagos elvként érvényesülnek.
