Országgyűlési napló - 1993. évi nyári rendkívüli ülésszak
1993. augusztus 30. hétfő a nyári rendkívüli ülésszak 12. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH BÉLA (MDF)
1036 burkoltan — tehát burkoltan — a tudományok doktora cím jogfolytonosságát állítaná helyre. Azért a javaslatot nem tudom elfogadni. Egyáltalán miért kel l a Magyar Tudományos Akadémiának, a tudós társaságnak vitatott jogosítványokra szert tenni, erre törekedni? Miért kell a nagy tekintélyű testületnek a doktori cím megadására, a doktori bizottság működtetésére törekednie, amikor valószínűsíthető, hogy az A kadémia saját életét megkeserítő, anorganikus elemmel gyarapodna? Miért nem veszi figyelembe a törvényalkotó, hogy még az akadémikusok körében is erősen vitatják ennek a törekvésnek a helyességét? Az egyetemeken szerzett tapasztalataim szerint a megkérdeze tt oktatók és kutatók túlnyomó többsége zavarónak tartja az akadémiai doktori címet. Szerintük egyrészt valamelyik cím leértékelheti a másikat, másrészt a pénzdíj egyenlőtlen helyzetet teremtene az egyetemi, illetve az akadémiai doktori fokozat között. Ne kérjen, ne vállaljon tehát az Akadémia olyan jogosítványt, amelyik már a törvényelőkészítő szakaszban megosztotta a tudományos közéletet. Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat 4. § (2) bekezdésében szereplő Magyar Tudományos Akadémia doktori cím, pénzbeni juttatással, figyelembe véve a felsőoktatási törvény érintett szakaszait, jogkövetelő álláspont. Szemben áll a hazai és néhány kivételtől eltekintve a nemzetközi gyakorlattal. Az MTA ugyanis törvényi felhatalmazás nélkül is adhat kitüntető címet, csatlako zom Mészáros képviselőtársamhoz. Ez a cím azonban költségvetési pénzből ne legyen díjazható. Kritériumként pedig ne legyen alkalmazható például egyetemi kinevezéseknél. Ez a gyakorlat nem felelne meg a fair play szellemének. Ami a doktori és kandidátusi cí mekkel szerzett jogokat illeti, ezekre is lehet megoldást találni. Többek között lehet megoldás az, hogy a címekért járó összegek beépüljenek az érintett személyek bérébe mint kvalifikáció. Az MTA költségvetésében ennek megfelelően a törvényes rendezést kö vetően ne szerepeljen költségvetésből származó anyagi fedezet a doktori és a kandidátusi fokozatok díjazására. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy gazdasági felemelkedésünk egyik kulcskérdése a tudományos kutatás támogatása, a korszerű technológia b evezetése, szélesítése. Ez a meggyőződés, és csakis ez áll javaslataink hátterében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Horváth Béla képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. (18.40) Felszólal ó: Horváth Béla (MDF) HORVÁTH BÉLA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitájában kértem szót ezen a késői estén, habár egy részkérdéssel szeretnék foglalkozni, de úgy érzem, ez a részkérdés kihat a z egész törvényjavaslat teljes gondolatmenetére, és bízom abban, hogy azok a képviselőtársaim, akik ma itt maradtak a plenáris teremben, meg fogják érteni, hogy ez a kérdéskör milyen problematikus, és milyen nagy súllyal bír. Kedves képviselőtársaim! Nem t udom, észrevettéke, hogy az Akadémiáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor ünnepélyes pillanat tanúi lehetünk. A magyar művészet visszafoglalhatja azokat az akadémikusi bástyáit, melyeket a Rákosirendszer idején elveszített. Emlékezzenek arra a sztálini sta intézkedésre, mikor a Tudományos Akadémiáról művészeinket kizárták. Annak a pillanatnak a felelevenítésével kezdtem, hogy emlékezzünk: 1943ban, '44ben Illyés Gyula, Tamási Áron és Máray Sándor az Akadémia tagjai voltak. Őket az átalakított Akadémia k ipenderítette 1949ben. Ez a pillanat fordult vissza akkor, mikor 1991ben önálló Magyar Művészeti Akadémia alapításával a művészek visszakerültek egy magasabb fórumba.
